Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Nagy Miklós: Bánk bán - osztrák tükörben
Nagy Miklós Bánk bán — osztrák tükörben* (Grillparzer tragédiájáról) í.-Ж. -Ж-azáján kivül is fogalommá lett Franz Grillparzer neve, az osztrák költészetet ő képviseli a világirodalom panteonjában. Bécs utcáit az ő legjobb korszakában — 1820— 1840 között — szellemi óriások és a kiváló tehetségek egész csapata tapossa: jelképes az, hogy 1827-ben, Beethoven temetésén Grillparzer éppúgy a fáklyavivők közt van, mint Schubert vagy Ferdinand Raimund, a népszerű színjáték virtuóza. Páratlan a zenekultúra, emelkedőben az osztrák költészet, ám az értelmiséget Ferenc császár önkényuralma fojtogatja. A folytonos rendőri megfigyelés, a kicsinyes zaklatások, a külföldi sajtó feltartóztatása miatt nem Lenau az egyetlen, aki elhagyja Ausztriát, másutt keres baráti kört és kiadókat. 1825—26-ban Grillparzer is kínzó válságot élt át: egyik legjobb művével (Ottokar király szerencséje és bukása) két esztendeig packázott a cenzúra, s a végre engedélyezett bemutató csupán félsikert jelentett — legalábbis a kritikára túlérzékeny, s önmagával szemben aggályosán igényes szerző szemében. Szerelmei időnként a modern dilemmával ismertetik meg: lehet-e szeretni azt, akit nem becsülünk — ezért a magánéletben sem találhat enyhülést. 1826 szeptemberében rászánta magát egy Lipcse—Berlin—Weimari körútra, találkozott, és jóindulatú biztatást kapott nagy példaképétől, Goethétől, ez aztán megint tollat adott a kezébe, hogy vége legyen — mint maga írta később — „hipochonderhez illő töprengéseinek”. Lázasan dolgozott, hogy felszabadulását önmagának is bebizonyítsa, így 1826. december 5-én, 5 heti végső formába öntés után, el is készült új szomorú játéka, Urának hű szolgája (Ein treuer Diener Seines Herrn), amelyet 1828-ban a Burgtheater is bemutatott. A Katona remekében otthonos magyar olvasó — színházba járó — számára az osztrák tragédia cselekménye nagyon is ismerős, olykor mégis idegenszerű Baucbanus itt is András (Endre) király helyettese, akinek féltenie kell hitvesét ezúttal is Emyt (Melindát) Ottó herceg veszélyes udvarlásától, lázadást robbantanak ki Simon meg Péter, amelynek áldozatul esik Gertrud királyné. Szembetűnők a végkifejlet hasonlóságai; két gyászmenet: Ernyé, illetve Gertrudé feketéllik a színen, az uralkodó megbélyegzi Ottó gazságát, a zendülőknek pedig kegyelmet ad. Két fontos mozzanat köré csoportosíthatjuk a különbségeket: Bancbanus lojalitása egy percre sem inog meg, szembeszáll Simonékkal, meg akarja menteni Gertrudot, végül — lelki tusa után — Ottónak is megbocsát, természetesen nem az ő kezétől esik el a királyi asszony, hanem Péterétől. Másfelől Erny elcsábítása nem sikerül, a fiatalasszony a halálba menekül a herceg erőszakoskodása és páncélos csatlósai elől. Az osztrák mester a magyar—német ellentétnek nem juttat szerepet alkotásában. A dráma gyors átolvasása után is igazat adhatunk Szerb Antalnak, Hegedűs Gézának abban, hogy Grillparzer címszereplője több megaláztatást, sorscsapást szenved el az * Elhangzott Kecskeméten, a Katona József-évfordulón, 1986. november 11-én. 60
