Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Heiter Tamás: Nyár, Kijózanodás, Belvárosi éj (versek)
Heiter Tamás Nyár Nézem ahogy ásít a tó előttem. Mikor a hínár spóráit kioldja — Holdbéli vacogás hiába karistolja — még egyszer habzó nyelvet ölt a víz a kövekre, mint elizzott madarakra. Odvaikban felbrekegnek a békák, s a fagyöngyök gyökereimen osztozkodnak. Kijózanodás Estélyi ruhát viselő nappalban week-endeznek hímnős bárányfelhők. Még évelő ez a világ, de szaporodnak már az egynyáriak. Jégzajlás — vénemberek nyara ... Óh várótermek akváriuma! Már nem kételkedem. Leszoknak rólam káros szenvedélyeim. Részegedem. Belvárosi éj Üzletsorok négy égtája felől, a soha le nem bukó Nap ragyog. — csillagkorom úszik szerteszéjjel — Forognak mágnesezhető angyalok. Az utca oltárán jövő-menő állat, — mintha vadászati tilalom lenne — megállók egy fának vetve hátam: és lehajló ágaira nézve látom, levelein a por édes kacsintással, orvul mint mosolyog.
