Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Szepesi Attila: Zsennye, Szent Hilárius (versek)

Szepesi Attila

Zsennye

(Fábián Lászlónak)

Kőangyal néz a kertre, hol horgas varjú lép és hóba rejti szirmát a fehér margarét.

Későre jár. Borongnak a dérütött fenyők.

Megáll a Kaszáscsillag a jegenyék fölött.

Az Orion, a Hattyú ezüsttel zuzmarás.

Fehér az út, a kémény, a kerítés, a ház.

Kavicsok hánykolódnak a dombok mélyiben, mind holt vitézek arca, vak és emléktelen.

Falakat, zsúp tetőket benő a zöld moha . ..

Cicelle jár az éjben, regés Cecília.

Szent Hilárius

(naiv oltárképek, XX. század)

1. Valahol Japán és a Hold között, hol vén a szellő s a napfény borús, egy fecske árnyékában él

Szent Hilárius.

2. Nézi harmincszor-százas távcsövén a Földet, s bár az idő háborús, rózsafüzérét derűsen morzsolja Szent Hilárius.