Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Szekér Endre: Búcsú Gellért Sándortól (1916-1988)

Búcsú Gellért Sándortól (1916—1988)

Kidőlt egy szálfa a magyar költészet erdejéből: eltávozott egy konokkemény, kuruc-kötésű erdélyi magyar költő, Gellért Sándor. Egyik versének és kötetének címe jelképes erejű: A magány szikláján, hisz életének jelentős részében mikolai magányában, csaknem mikesi számkivetettségben alkotott. Végvári harcosként élt, küzdött, írt.

Költői pályája pedig jól indult. Da- bolcon, Mikolán él,Szatmáron érettségizik, átszökik a határon Debrecenbe. Életének ebben a pillanatában a sors kegyeltje: Gulyás Pál és Karácsony Sándor segíti, Földessy Gyula lelkes cikkben üdvözli a Hídban, Zila- hy lapjában. S megjelenik első verseskötete is, A bál udvarában 1942-ben, a Karácsony Sándor alapította Exodusnál. A világháború poklát végigjárja a Don-kanyarnál a második magyar hadsereggel. De sebesülése révén megmenekül 1944-ben a biztos haláltól. Hazatérése után Szatmáron, majd Mikolán tanít, csaknem az „isten háta mögött.” De a magány és a feledés nem töri meg: tanít és ír. Majd Majté- nyi Erik segítségével újra megjelennek versei, költői esteken lép fel. Legutóbb 1983-ban jelent meg a A magány szikláján címmel verskötete.

Pomogáts Béla mint a két világháború közötti tárgyias-mitológikus népi líra markáns egyéniségét tartja számon. Gellért Sándor költészete erős népi gyökerű. Különös következetességgel folytatta Arany János népiepikus hangját. Verseit átszőtte szenvedélyes, mitologikus múltbamene- külése. Konok, kurucos, hetyke, lázadó hangon szólt. Erős izzású érzékisége, merész szókimondása olykor meglepetést váltott ki. A betyárromantika nyomán indult el, Angyal Bandi nyomában. A népi írókhoz kötődött: Veres Péternek írt verset, Oláh Gábor után

megy Debrecenbe, Gulyás Pál ablakához küldi versmadarát, Sinka Istvánhoz szól versében. A magyar puszta mitikus világa vonzza, messzire néz, Attiláig. S mindig Adyt idézte, a Messiás-magyart, a Hortobágy poétáját költői tartásában, konok következetességében a „magyar álmok szent piacán.” És Sinkát követve balladákat írt, a „Halálratáncoltatott lányokat”, „táltos lovon” indult el, Lehel vezért idézte. Főműve: A magyarok háborúja című különös elbeszélő költemény, melyben a második világháborús élményeit írta meg. Egyesek Tinódi Lantos Sebestyénhez hasonlították. De ő inkább magányos bujdosó kuruc volt, újfajta Buga Jakab, aki Arany János nyelvén szólt adys-álmokkal és sajátos Gellért Sándor-i Kelet-kultusz- szal, mítoszteremtő kedvvel. Kései ver95