Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Két uráló Moldvából (Farkas János-Cserepes László-Nagy Ferenc gyűjtése)

Elment a mezőre szántani.

Szántott, amit szántott.

Hát az ekéje fekete borozdát vetett.

Ő szép tiszta nyári gyümölcsös búzát vetett.

Hát az a búza nem termett meg egy hétre, Hanem megtermett egy hétre s egy hónapra.

Kérem szépen, jó legények kiálcsonak,

Az ostorokból nagyon szépen vígagyanak!

Hejj ...

Nagyságos úr békülte a vezetőit Az istálló fenekiben,

Válasszon e’ lo’at,

Serény, mint a tű,

Fekete mint az üsze.

Megnyergezve, megka’tarozva,

Hogy a nagyságos úrnak szépen látszógyék,

Üljön fel rája,

Elmennyen a tiszta mezőre,

Lássa meg az új búzát milyen szép.

Az ő búzája nagyon gyönyörű szép vót. Messzünnen ződlött,

Közelünnen sároglott.

Elvett e’ marok búzát,

Béveti a zsebibe,

Elment haza,

A nagyságos úrné asszonyához.

Leveti az asztalra,

Kivirágosodott a házba.

Verték a szitában s a rostában.

Csináltak két szép nagy kalácst,

Mint az Úr Jézusnak szent szinye.

Tették felső szegbe — nem talált.

Tették az alsó szegbe — nem talált.

De kérjük szépen törjék ketté,

Aggyák nékünk ajándékba.

Aggyák azoknak, amelyikek kiülüleg felől vannak. Mert messzünnét vagyunk,

Tyukárul és Bukárul.

Onnét, hol a macskák őrzik

Egy morzsa pulickát tizenkét karó’al,

Hogy el ne jöjjék a hangya ellopja.

Jöttünk messzünnet, sötétben,

Sárban, hegyeken átül.