Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Berecz János: Garbai Sándor szoboravatása Kiskunhalason
vagy időszerűtlen lépésnek. Sokoldalú propagandaharcot folytatott a szuronyok hegyén, idegen, tőkés országok segítségével hatalomra jutott ellenforradalmi rendszerrel szemben. Emigrációs éveiben is állandóan nevelte, tanította, segítette munkatársait, és — mint a MÉMOSZ emigráns titkára — tartotta a kapcsolatot a hazai építőmunkások mozgalmával is. A 30-as években írt tanulmányaiban a fasizmus veszélyére figyelmeztetett, majd elfogadta és hirdette az antifasiszta népfront eszméjét. Az amerikai magyar kommunisták által szervezett előadói kőrútján élesen támadta a Horthy-Magyarország társadalmi-politikai rendszerét, s felhívott a világháborús veszély, a fasizmus elleni világméretű harcra. A hitleri fasizmus és magyarországi szövetségesei elől is menekülve 1938-ban került Párizsba. Itt egyre jobban elszigetelődött, s magárahagyottsága még kínzóbbá vált Párizs német fasiszta megszállása után. A Gestapo figyeltette és rendszeresen provokálta. Párizs felszabadulása után memorandumokat írt a nagyhatalmakhoz. Ezekben védte saját népét, elítélte volt urait, s azt kérte, hogy a népet ne azonosítsák velük. Ezen írásaiban hirdette a Duna menti nemzetek megbékítését és igazságos békét kért. így írt 1944 októberében: „Az a törekvésünk, hogy magyar népünk érdeklődése a Szovjetunió felé forduljon, és gazdasági felemelkedését, jövendő boldogulását ezen a gazdag területen őt megértő népek között keresse.” Hazánk felszabadulása után hazaigyekezett. A politika akkori, itthoni irányítói azonban kétségbeesett kísérleteit elhárították, elodázták. Tévesen, rosszindulatúan ítélték meg politikai magatartását. 1947 őszén elkeseredetten, magányosan halt meg a francia fővárosban. Tisztelt Hallgatóim! Amikor a huszadik századi magyar társadalom felemelkedésén munkálkodó Garbai Sándor életútjára emlékezünk, nem térhetünk ki az elől, hogy a szociáldemokráciáról, a Magyar Szociáldemokrata Pártról is szóljunk. Arról az ideológiai és politikai mozgalomról, amely már a századfordulót megelőző évtizedekben, majd később, egész napjainkig jelentősen befolyásolta, alakította a nemzetközi, valamint a magyar munkásmozgalmat. Őszintén és tárgyilagosan meg kell mondanunk, hogy a Szociáldemokrata Párt — különösen a századforduló előtti és utáni évtizedekben, összefonódva a szakszervezeti mozgalommal — képes volt olyan politikai demonstrációk megszervezésére, amelyek célja elsősorban a munkásság szociális felemelkedésének szolgálata, sanyarú helyzetének a javítása volt. Politikai irányvonala azonban az országok elsődlegesen — lehetőleg békés — polgári demokratikus átalakítását tűzte céljául, a baloldaliakkal kötendő koalíció keretében. E felfogás szerint egy így kialakuló polgári demokratikus Magyarország alkalmas lehetne arra, hogy békés úton fejlődjön a szocialista átalakulás irányába. Jól tudjuk, hogy ez a szociáldemokrácia illúziója. A történelem tanított meg bennünket arra a marxista igazságra, hogy az uralkodó osztály soha nem adja át önként a hatalmat. Ahhoz elsődlegesen forradalmi párt kell, amely képes a munkáshatalom megteremtéséért vezetni a harcot, győzelemre vinni a forradalmat. A szociáldemokrata mozgalom vezetői között is voltak olyanok, akik eljutottak ennek a felismeréséig. Őket 1919-ben már a Kommunisták Magyarországi Pártjának soraiban találjuk. Általánosan ismert, hogy a szociáldemokrácia ma is kitart alapvető társadalomfelfogása mellett. Ez azt jelenti, hogy a szocializmust nem forradalomnak, hanem reformok folyamatos megvalósítása sorozatának tekinti. Ez az ideológia belátható időn belül nem alapozhatja meg a munkásosztály hatalmát. A teljes igazság felmutatásához azonban az is hozzátartozik, hogy a szociáldemokrata pártok többsége ma is alapvetően kritikusan ítéli meg a kapitalizmus olyan negatív körülményeit, mint a munkanélküliség, más népek elnyomása, a fegyverkezési politika stb. Ma már szélesebben értelmezik a szövetségi politikát és jelentősen javult a különböző társadalmi mozgalmakhoz való viszonyuk is. Egyre inkább támogatják a különböző békemozgalmakat. Figyelmet érdemel nemzetközi politikai aktivitásuk. Állásfoglalásaikban kezdeményezők, elsősorban az enyhülési folyamat védelmében. Szemmel láthatóak a leszerelésre, a nukleáris fegyverzet befagyasztására irányuló törekvéseik. 3
