Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Két uráló Moldvából (Farkas János-Cserepes László-Nagy Ferenc gyűjtése)

Két uráló Moldvából

Farkas János—Cserepes László—Nagy Ferenc gyűjtése

Л. úl a Kárpátokon, a Szeret völgyében a — valószínűleg az etelközi időktől — mai napig fennmaradt magyarság verses újévköszöntője az úgynevezett uráló, mellyel házról házra járva köszöntik a házigazdákat. A moldvai magyar falvak egy részében, pl. Klézsén (Cleja), Forrófalván (Faraoani), Nagypatakon (Valea Maré) inkább hejgetésnek nevezik, máshol, pl. Kalogaron (Luizi Calugara) csakis urálóként ismerik.

Már 3—4 személy is alkothat egy uráló csoportot — s ez leginkább gyerekekre jellemző —, de a legények gyakran húszfős csoporttal járják a falut. A létszámtól függően szerepel köztük dobos, furulyás, bikás, kecskés, akordiumos (harmonikás), ostorosok s csengettyűvel az urálót mondó. Felkészülnek medvésnek, nyíreinek, nyirászának, keresztapáknak, keresztanyáknak, cigányoknak és így tovább.

A most közreadott két uráló gyűjtése a 80-as években történt. Legyen értük köszönet a kényszerűségből névtelenségben hagyott adatközlőknek, testvérként magukba záró végeinknek.

Uráló (I.)

Jó estét kívánunk a házigazdának,

És a gazda asszonyának,

Együtt minden csalággyának.

Jelen szavainknak küs üdőt aggyanak.

Jó testvéreim, erős szépen kérjük,

Tessék meghallgassák,

A rebegő nyelvünköt a szárnyára eresszük, Erőst szemeinket ’zégre terjesszük.

Újat várunk, áldást a szép szárvaságrul,

S annak pedig minden rőt ágjáról.

Jó testvéreim, dicsérjük a Zistent a jövetelőbe, Hogy legyék csendesség ezen esztendőben, Vígöröm és áldás szálljon a szüvikbe,

A mi országunkon legyék csendesség Az új esztendőben.

Mostan elérkedzett minden jó gazdának,

Kis gondot szerzen ökörre, ekére,

Pénzét felszemnálja, hogy nagy tavasz vagyon. A gazda mikor meglátta, hogy elérkedzett A nagy szép tavasz,

Azt felelte a gazda asszonyának:

4