Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Erdődy Edit - Veres András: Kételyek és kényszerek szorításában (Ember- és életeszmény alakulása az 1945 és 1956 közötti novellairodalmunkban)
tétova gesztusait, tárgyakra és emberekre csodálkozását, lassan oldódó szorongását, az otthonra találás gyötrelmes és magasztos pillanatát s a mindenhonnan felé áradó együttérzést, segítséget és tapintatot beszéli el a néhány oldalas novella. Kevés ilyen szűkszavú, szigorúan szerkesztett szöveg található szerzője életművében. A főszereplő B. múltja, pályafutása, politikai elképzelései rejtve maradnak az olvasó előtt; már csak ezért is nagyobb hangsúlyt kap az, amit megtudunk róla: hogy ártatlanul szenvedte el büntetését. Déry kis remeke méltán vált a korszak jelképévé. 1953 nyarától megnyíltak a börtönkapuk, B. és társai hazamehettek. A szabadság, a jog és a demokrácia újra mint lehetőség jelent meg történelmünk horizontján. Nem véletlenül ismétli meg az író háromszor is a „lélegzett” szót B. állapotának leírásakor. B. lélegzése a novellában nem csupán egyetlen emberé: egy egész ország kezdett lassanként levegőhöz jutni. S nemcsak a főhős sorsának fordulata jelzi ezt, hanem a mellékfigurák viselkedése is: az embereknek ismét van kedvük tréfálkozni s nyíltan merik vállalni B.-t. Az uralkodó értékszemlélettel szembeforduló — itt kiemelt — három novellatípus közül az első (a tragédiával végződő, valóságos konfliktust bemutató) tulajdonképpen az eszményítő ábrázolásmóddal szakít, amit a „rendhagyó” téma miatt indokoltnak érzünk. (Ez az oka, hogy már az ilyen témaválasztást is akkora ellenszenv fogadta — még 1962-ben, sőt 1969-ben is: Fejes Endre Rozsdatemető, illetve Konrád György A látogató című regénye esetében). A második novellatípus (a képmutatást célba vevő) már közvetlenül a hazugnak bizonyult eszményeket támadja, leplezi le. A harmadik pedig a privát és intim szférában talál, fedez fel olyan értékeket, melyek szembeállíthatók a levitézlett eszményekkel. Aligha van eszményibb párkapcsolat, mint amit B. és felesége között ábrázol Déry. Az asszony hűségét mégsem érezzük kivételesnek (igaz, a kivételességnek is más az értelme ott, ahol magától értetődő kiindulópont ártatlan emberek bebörtönzése), elfogadjuk mint szükséges és természetes ellensúlyt a kegyetlen és zsarnok hatalommal szemben. Az emberekből nem lehet kiölni az emberséget — sugallja vele Déry s ebben kifejeződik az a meggyőződés is, hogy a dogmatikus vezetés csak késleltetheti, de nem kerülheti el bukását. A privát szféra ellenállóképessége pedig reményt adhat egy új ember- és életeszmény kialakítására. JEGYZET Itt mondunk köszönetét a kutatásban részt vevő valamennyi munkatársunknak, s külön Karafiáth Juditnak és Nagy Andrásnak, akiknek tanulmányai nagy segítséget adtak munkánkhoz. A vizsgálatunk iránt érdeklődő olvasó figyelmébe a következő publikációkat ajánljuk: Erdődy Edit: Az értékorientációs elemzések I—III. sorozatának néhány tanulsága. Literatura, 1980/3—4. Uő: Változatok egy Déry-novellára. Déry Tibor Szerelem c. novellájának értékorientációs elemzéseiről. Literatura, 1983/1—4. Erdődy Edit—Karafiáth Judit—Veres András (szerk.): „Térkép, repedésekkel”. A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében. Művelődéskutató Intézet, Bp. 1982. Kenyeres Zoltán és mások: Irodalom és társadalmi érték. Bevezetés az értékorientációs novellaelemzés módszertanába. Literatura, 1979/4. Kis Pintér Imre és mások: Egy Örkény-novella értékorientációs elemzései (Örkény István: Kavicsok). Literatura, 1977/3—4. Mérei Ferenc: Módszertani útmutatás. Literatura, 1976/3—4. Nagy András: Novellák és értékek, 1945—1952. In: A társadalmi struktúra, az életmód és a tudat alakulása Magyarországon. Információs Bulletin, 10. Bp. 1984. Veres András: Üj törekvések a mai magyar irodalomszociológiában. Valóság, 1983/9. Uő: Társadalmi értékek az irodalomban. Egy értékszociológiai vizsgálatról. Literatura, 1985/1—2. 80
