Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár
a végtelenre nyitottnak vagy Istenhez hasonlónak érzik, tudják, vallják az embert. Túlontúl is sokan vágják rá gondolkodás nélkül a „Mi az ember?” kérdésre, hogy gondolkodó lény. A „gondolkodom, tehát vagyok” típusú redukció jóval gyakoribb a „vagyok, tehát gondolkodom is” típusú elképzelésnél. Az emberképtárban kiállított „művek” többsége olyanoktól származik, akik nem tanultak embertant, és olyanoktól, akik nemigen rendelkeznek kellő önismerettel ahhoz, hogy saját emberségükből kiindulva érjék utol az Embert. Többségük számára ugyan az ember a legfőbb érték, ám félő — emberfogalmuk megengedi ezt a feltevést —, hogy ez az érték nem sokkal több számukra egy tál lencsénél. Ezekben az emberképekben kétszerié nagyobb arányban szerepel az önmegsemmisítés, mint az öntudat, s ötszörte nagyobb arányban, mint az önismeret. Az egy-két dimenzióra redukált emberképek akár az önmegsemmisítés szimbolikus formáinak is tekinthetők. Az embert gondolkodó lénynek tekintők nagy többsége nagyon könnyen zavarba hozható lenne azzal a kérdéssel, hogy min is gondolkodik ez a gondolkodó lény. Kiállíthatók ezek az emberképek izmusok szerint csoportosítva is. El lehetne nevezni az emberképtár termeit az infantilizmus, triumfalizmus a pesszimizmus, az idealizmus, a nyersmaterializmus, az egoizmus, a szociologizmus, a biologizmus, a pszichologizmus és a moralizmus irányzatokról is, és meglehetősen kevés emberkép kerülhetne abba a terembe, amelyben „az ember egyéb, mint..típusú meghatározások kerülnének, vagyis olyan emberképek, amelyekben az ember sem nem üres magnószalag, amelyre életük során bármi felvehető, sem nem életük végéig lejátszható lemez, sem nem angyal, sem nem állat, hanem EMBER, aki több, mint mindaz, amit a mienkénél gazdagabb emberképtárakból megtudhatunk róla. JEGYZETEK 1 Budapest, 1983. Európa. 139—143. lap. 2 1986. szeptember 23-án, 24-én és 26-án a második csatornán. 3 A különböző világnézetiek emberképével foglalkozik a Vigilia 1986. 10. számában megjelent Emberségünk ezer emberkép tükrében című írásom. 4 57 tíz—tizenegy és 24 tizenhárom—tizennégy éves. 5 85 Budapesten tanuló (felerészben vidéki) szakmunkástanuló és 190 gimnazista, hat (budapesti és vidéki) gimnáziumból. 6 80 fizikai munkás, közülük 15 segédmunkás, kétharmadrészben vidékiek, felerészben huszonéves sorkatonák. 7 26 tanító (zömmel vidékiek), 32 könyvtáros és népművelő (többségük vidéki) és 31 humán szakos tanár (felerészben vidékiek), 20—26 évesek. 8 50 fő, kétharmad részük biológus és orvos, fele részük egyetemi hallgató, 20—60 évesek. 9 36 fő, 20—60 évesek. 10 6 fő, 30—60 évesek. 11 12 fő, egy dunántúli megyéből, 30—50 évesek. 12 18 fő az ország minden részéből, 30—50 évesek. 13 15 fő, többségük vidéki, 20—60 évesek. 14 30 fő, döntő többségük pedagógus, népművelő és könyvtáros, zömmel 25—40 évesek. 15 35 fő. 16 12 fő. 17 13 fő, többségük fizikai munkás és adminisztrátor. 69
