Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Deme Tamás: Manipuláció, kontra nevelés (Archaikus emberkép-torzó a XX. század végéről)
meglapuló manipuláció. S ez még hatékonyabb módszer a csapdaállításhoz, tőrbeejtéshez. Nincs fénybe állítva, mint a kivégzés. Elég hozzá alkonyatkor, csöndben egy „vadkan” — és Zrínyi halott; elég egy megrendezett öngyilkosság, s egy másik „veszélyes” alak nem szól már többé. Jézust sem kellett köröztetni Júdeábán, célszerűbbnek látszott, ha valaki — övéi közül — árulja el. S mindehhez az a giccses stílustalanság: a csók, a manipulativ csók, a barátság jele ...! Az erőszak egyértelmű — miként a tudomány. (Valóban, sokszor „tudományosan” tervezték meg a kínzatásokat, a hódításokat, hadüzenet nélküli „blitzkrieg” lerohanáso- kat.) A manipuláció ezzel szemben több jelentésű! (De hiszen a sok jelentés — a művészi nyelvek sajátja..!) Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha a manipulációt a valóságtorzító rosszindulat, az önös érdek tehetségtelen ál-művészi ambíciójának fogjuk fel. A manipuláció végső soron a dilettantizmussá finomodott hazugság. Lassan ölő méreg. Art az egészségnek, hiszen részeiben torzítja az egészet. Ezért veszélyes, ezért emberellenes. A torzított arc is arc, a torzító tükör, a hamis jelentés is — valami. Csak — Rajkinnal szólva: — nem az igazi... ! 3. „Add meg a császárnak, ami a császáré”? A magyar HVG 1987 április 25-i száma részleteket közölt a lengyel Polityka című hetilapból. Az idézett cikkben a lengyel Közvéleménykutató Központ igazgatója, Stanislaw Kwiatkowski „azon kesereg, hogy felméréseiket, adataikat sok esetben megcsonkítva, eltorzítva adja tovább a sajtó.” — A részletesen bemutatott sajtóbeli torzításokhoz a következő megjegyzést fűzte Kwiatkowski: — „Mi értelme megpróbálni elhitetni azt, hogy a kormányt mindenki dicséri és mindenki nagy szeretettel viseltetik a kormány tagjai iránt, amikor ilyesmit úgysem hisz el senki? Feltehetően ismét feltámadt a régi iskola, hírt adtak létezésükről a sikerpropaganda egykori szerzői, a hetvenes évek előtapsolói és utódaik, a már meggyőzőitek meggyőzésének szakemberei. Lehet-e a Közvéleménykutató Központot elmarasztalni az effajta közlésekért? Tegyünk közzé helyreigazítást? Erre sem erőnk, sem lehetőségünk. Már hozzászoktunk, hogy anyagainkat önkényesen használják fel: egyesek a hatalom dicsőítésére (nem tudni, miért), mások saját közérzetüket javítják ezzel.. .”— A lengyel igazgató egyértelműen teszi helyre a mindenkori hatalmat szolgalelkűen dicsőítők kisszerű statisztikai bűvészkedéseit. Az „előtapsolók”, a már-meggyőzöttek- meggyőzői”, a manipulátorok elmaradhatatlan jele: a fölfelé való manipuláció, a jelentések „lakkozása”, a kiragadott idézetekkel való hatásvadászat. Az ideológiája is megvan ennek a magatartásnak; ravaszkás mosollyal a száj szélén, kacsintva közli olykor a „beavatott”: — a Hatalomnak meg kell adni a magáét! Még idézetet is talál hozzá! Természetesen itt is kiragadott idézetet: Jézusnak, a farizeusok csapdát állító kérdésére adott válaszából („Add meg az Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré. . .”) — rendre csak a mondat másik felét idézve. A dupla csalás, csúsztatás ott lesz teljes, hogy a manipulált, kiragadott idézetet nem lehet kiegészíteni azzal a gondolattal, amivel az eredeti tanítás kiegészíti. (Vagyis a „Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak” állítása értelmezi valójában a fenti kijelentést, s teszi egyértelművé . . .) A manipulátor ezt elrejtve, eltakarva, újra meg újra megpróbálja elhitetni a lehetetlent: az egyszerre két felé való elkötelezettséget, az igaz és a hamis számtani arányának, átlagának megtévesztő hirdetésével. Valójában csak az egyik „úrnak” szolgál, s hogy melyiknek,— azt az érdekei határozzák meg. .. elhallgatva, hogy az igazság nem az érdekek következménye. Ilyenkor a császárra gondol. A „lakkozott jelentések” persze nem a dogmatizmus vagy a századunkbeli korrupció, szolgalelkűség találmányai. A manipulációnak igen régi „civilizációja”, hagyománya van. A madárjósok hízelgő „tervkészítéseitől” egyenes út vezet a középkori hűbérurak kézen- közön elfogyó, manipulált adópénzeihez. Mátyás király híres történeteinek legnagyobb 53
