Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Hermann Róbert: Hungaro-polinica. Tanulmányok a magyar-lengyel történelmi és irodalmi kapcsolatok köréből (Emlékkönyv Waclaw Felczak 70. születésnapjára)
varsói Krasinski Könyvtárban volt, de a második világháború idején elpusztult. Nem teljes másolata az Országos Levéltárban található. Jan Alek- sander Fredró a múlt századi lengyel irodalom egyik népszerű képviselője volt, s 1848—1849- ben önkéntesként harcolt a magyarországi lengyel légióban. Rosonczy Ildikó tanulmánya a cári intervenciós hadsereg tisztikarának magyarországi magatartását elemzi. Legendaoszlató írás ez is. Rosonczy Ildikó megállapítása szerint magyarbarát megnyilvánulások elsősorban a cári hadsereg lengyel tisztjei között figyelhetők meg. Az egyetlen magyar oldalra átállt tiszt a később Nagyváradon kivégzett Rulikowski volt. Rosonczy Ildikó végre megcáfolja azt a hazug legendát, mely szerint Rulikowskit és a többi lengyel tisztet Görgey szolgáltatta volna ki a cári hadvezetésnek. A kötet harmadik ciklusában a nemzeti identitás köréből találunk tanulmányokat. Szegedy- Maszák Mihály a nemzetjellem fogalmának alak- változásait elemzi a felvilágosodás korától napjainkig. Véleménye szerint a köztudatban magunkról és más népekről továbbra is erőteljesen tartja magát a romantikus nemzetjellem-fogalom, márpedig ez alkalmatlan akár a nemzetek közötti megbékélés, akár az új kor követelményeihez alkalmazkodó azonosságtudat létrejöttére. Deák Ernő a nemzetiségi kérdés európai leckéjéről írott esszéjében többek között megállapítja, hogy a nemzetiségek szabadsága mindig mércéje az államot alkotó nemzet szabadságának is. Manapság, amikor a magyar történetírást egyre gyakrabban éri némely szomszédaink részéről a nemzeti elfogultság, a nacionalizmus vádja, különösen érdekes Bálint Csanád tanulmánya, amely a nacionalista szempontok meglétét vagy meg nem létét vizsgálja a magyar régészetben. Megállapítása szerint a magyar régészetben tudományos szinten nem beszélhetünk nacionalizmusról. Az már más kérdés, hogy egyes régészeti-történeti koncepciókhoz milyen mellékhangok társulhatnak a köztudatban és a publicisztikában. Véleménye szerint a magyar régészetet ért vádak jó része arra vezethető vissza, hogy e tudomány korai szakaszában a magyar tudósok hajlamosak voltak minden köznépi sírt szláv sírnak tekinteni. A külföldi szakirodalom elfogadta e megállapítást, s manapság, amikor kiderült tarthatatlansága, a külföldi publicisztika hajlamos nacionalizmussal vádolni a mgyar régészeket. Kosa László a Kárpát-medencei népek egymás közötti kapcsolatainak egy fontos elemére, a gyerekcsere szokásra irányítja a figyelmet tanulmányában. Véleménye szerint e több évszázadra visszamenő szokás, amelyet az I. világháború utáni rendezés nehezített meg, majd a II. világháború utáni béke vetett neki véget, elősegítette az itteni népek köznapi szintű megértését, s rengeteg gyakorlati haszonnal is járt. A negyedik ciklus az „Irodalmi jelenségek és párhuzamok” címet viseli. Bojtár Endre a közép- kelet-európai irodalmak XIX. századi stílusjegyeit vizsgálja, Horváth Károly Krasinski és Madách főműveinek párhuzamait mutatja ki. Pálfalvi Lajos Gombrowicz novelláit elemzi. Berkes Tamás az erősen historikus ihletettségű lengyel közgondolkodással való szakítást mutatja be Mrozek és Gombrowicz munkáiban. Az ötödik ciklusban magyar írók és költők szólnak egy-egy lengyel kortársuk munkáiról. Nagy Gáspár Zbigniew Herbert „Cogito úr egyenes testtartása” című versét elemzi. Göncz Árpád Herbert egy másik munkájához, a „Barbár a kertben” című esszékötethez fűzött „elfogult és személyes” jegyzeteket. Csoóri Sándor nagy rokonszenvvel rajzolt arcképet Tadeusz Nowakról. Bíró Zoltán a térségünkben és korszakunkban olyannyira ismerős zsarnokság lélektanát elemzi Ryszard Kapuscinski két könyve, „A császár” és „A sahinsah” ürügyén. Nem hűvösen tárgyilagos írások ezek, szeretet és indulat egyaránt fellelhető bennük. Nemcsak írókról és művekről szólnak ezek az esszék, hanem térségünk és korszakunk problémáiról is. Milyen tanulságokkal szolgál e kötet az olvasó számára? Többfélével is. Azzal, hogy az e térségben élő népek egyike sem szigeten lakik, tehát saját múltját csak úgy ismerheti meg igazán, ha legalább némileg tájékozott más népek történetében is. Azzal, hogy e történelem nem szűkíthető le csupán uralkodók és politikusok tetteire, hanem az itt élő népek hétköznapi története is rengeteg tanulságot rejt magában. Azzal, hogy a legendák ismerete kényelmes ugyan, de nem megnyugtató. A történeti valóság néha kevésbé csillogó, de jóval nagyobb biztonságot ad. S végül azzal, hogy még mindig rengeteg a fehér folt a lengyel—magyar kapcsolatok történetében, s hogy e fehér foltokat nem lehet eltüntetni anélkül, hogy ne foglalkoznánk a térség egészének történelmével, művelődés-, irodalom- és művé- szettörténetével.(Szerk.: Kiss Gy. Csaba és Kovács István, Bp. 1986) Hermann Róbert 83
