Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - A megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük (Vekerdy Tamás pszichológussal beszélget Bosnyák Sándor)
A megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük Vekerdy Tamás pszichológussal beszélget Bosnyák Sándor V. isszaemlékezve a II. világháború előtti szülőfalumra, legelőször a tisztaság jut eszembe. Az utcát maga előtt mindenki minden nap elsöpörte, a házakat húsvétra kivül-belül kimeszelte, lefekvés előtt tetötől-talpig mindenki megmosakodott, a legszegényebbek is — kopott és foltos, de — tiszta ruhákban jártak. Falvaink azóta elpiszkosodtak (a városokról ne is szóljunk), a házakról hull a vakolat, az utcákon a legváratlanabb helyeken szemétkupacok tűnnek fel. Véleménye szerint milyen okok húzódnak e mögött az elpiszkosodási folyamat mögött? Még kisgyerek voltam, de jól emlékszem a vasúti állomásokra, mert gyakran utazgattam apám szülővárosába, Hódmezővásárhelyre. A kis állomások hihetetlenül tiszták voltak, legalábbis az én emlékeimben így élnek; muskátlisok voltak, nem volt szemét és nem omlott a vakolat. Számtalan ok húzódhat meg a háttérben. A depresszív állapot, vagy egyszerűen fogalmazva, a lehangoltság személyes elhanyago- lódással jár. Az illető ruhája szakadozott, a gombja hiányzik, piszkos, pecsétes. A depresz- szió laikusán nézve egy lehangolt, rosszkedvű, szomorú, tétlen és tehetetlen állapot, mélyebben tekintve arról van szó, hogy az ember az energiáját, amely arra van hivatva, hogy az aktivitását fűtse, nem tudja kiélni. Az energiája, ha nem tud érvényesülni, akkor agresszió lesz. Ha egy kisgyerek nem tud tevékenyen játszani, mert nincs bevezetve a játék rejtelmeibe, agresszív lesz. Ugyanolyan aktív, mintha játszana, de nem tud formát adni aktivitásának. Az aktivitásból agresszió lesz.Továbbmenve: ha az agresszió semmiképp nem tud a külvilágban megnyilvánulni, mert nincs elég tér az aktivitásra, ez az agresszióvá változott aktivitás befelé fordul. Ilyen értelemben azt szokták mondani, hogy a depresszió befelé fordított agresszió, amelyben az ember önmagát bénítja, kötözi gúzsba. Hogy ez mennyire így van, azt az öngyilkosság mutatja, amely a depressziónak is a csúcspontja, amikor a depresszió látványos aktivitásba, a teljes önpusztításba megy át. Ilyen értelemben összefüggés van a piszok és az öngyilkosság között, és ez az összefüggés a depresszív állapoton keresztül jelentkezik. A depresszióról még el lehet mondani, hogy civilizációnk egyik feltűnő tünete. Civilizációnk embere meg van fosztva az aktivitás hihetetlenül sokféle lehetőségétől. A parasztember a lakodalomban táncol, énekel, esténként mesét mond, farag, vasárnap a templomban énekel, egy-egy falusi megnyilvánulásban az egész falu aktívan részt vesz. A felnőttek ma legfeljebb nézik a táncot, az éneket— vagy a futballt a televizióban. Ennek a civilizációnak szurrogáló tendenciája van, szurrogátumokkal, pótlékokkal helyettesíti a valódi aktivitást. Kétszer tizenegy ember rúgja a labdát és egymillió kétszázezer nézi. Ez a tendencia az egész civilizációra nézve érvényes, de mégis, mi az oka annak, hogy a szomszédos Ausztria már tisztább, hogy Ausztriában már nem hullik a vakolat? Úgy látom, hogy nálunk az ötvenes évek volt az az időszak, amikor ez a lecsúszás, ez az elbalkániasodás bekövetkezett. Kezdődött a barakk-kultusszal, ezalatt azt értem, hogy mindenféle barakkokat épitettek, igaz, átmeneti jelleggel, de ezek a barakkok harminc4
