Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Henkey Gyula: Duna-Tisza közi magyarok embertani vizsgálatának eredményei
Henkey Gyula Duna—Tisza közi magyarok embertani vizsgálatának eredményei-JL -JLonfoglaló magyar őseink a Duna—Tisza közének elsősorban Duna és Tisza menti, legtermékenyebb sávjait szállták meg, a középső, főleg homokos, kisebb részben mocsaras, szikes jellegű területből csak egyes viszonylag termékenyebb „szigetekre” telepedtek le. A Kiskunlacháza, Jászkarajenő, Kiskundorozsma, Mélykút (a volt kun Kelkút) közötti négyszöget a tatárjárás után a török nyelvű kunok népesítették be. A kunokkal együtt hazánkba beköltözött alán-szarmata eredetű (a Közép-Ázsiából az Azovi-tenger környékére áttelepült szarmata törzseket nevezték alánnak) jászok nagyrészt földművelésre is igen alkalmas területekre kerültek. A török korban, főleg annak második felében a Duna —Tisza közi helységek jelentős része elnéptelenedett, ezekbe elsősorban észak felől, a Jászságból, a Palócföldről és az 1910. évi magyar—szlovák nyelvhatártól közvetlenül északra fekvő területekről érkeztek az újratelepítők, de jelentős részben tértek vissza előző lakóhelyeikre a török korban védettséget élvező mezővárosokba, Kecskemétre, Nagykőrösre, Ceglédre, Jászberénybe behúzódott magyarok utódai is, például Kecskemétről a ma Lászlófalvaként ismert Felső- és Alsószentkirályra. A Duna—Tisza közén 1956 és 1985 között 14 454 felnőtt magyart vizsgáltam, az adatokat négy csoportra osztva dolgoztam fel, a Duna—Tisza köze nem kun és nem jász eredetű őslakos népességeire (a továbbiakban Duna és Tisza menti őslakosokként szerepelnek), kiskunsági őslakosokra, jászsági őslakosokra (az utóbbi kettő a kiskun, illetve a jász szállásokból kialakult helységek folyamatos népességeit jelöli) és Duna—Tisza közi telepes magyarokra (pontosabban nagyrészt telepes magyarokra, mert több helységben a telepesek helyben vagy a környéken fennmaradt őslakosokkal is gyarapodtak, például a mai Kunszállás határába érkező jászok és palócok fülöpszállási kunokkal). Főbb embertani eredmények A Duna—Tisza közi 24—60 éves magyarok átlagos testmagassága mindkét nemnél nagyközepes, az átlag férfiaknál 168,41, nőknél 156,67 cm. A Duna—Tisza köziek közül a jászsági őslakos férfiak termete magas, a többi magyaroké — beleértve a jászsági nőket is — nagyközepes. Az általam 1985 végéig vizsgált 22 642 magyar közül a 24—60 éves férfiak átlaga 168,85, a nőké 156,99 cm, de d Dunántúlon — ahol a termet hazánkban a legnagyobb — a fenti időpontig csak hat helységben végeztem vizsgálatokat. Az eddigi dunántúli átlag férfiaknál 171,40, nőknél 158,90 cm. A palócok és a vizsgált tiszántúliak testmagassága is nagyobb, mint a Duna—Tisza közieké, de ebben szerepe lehet annak is, hogy 1956 és 1971 között kizárólag a Duna—Tisza közén vizsgáltam, a termet pedig az 1937 után születettektől kezdve évente 0,40 cm-rel emelkedik. 60
