Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Szabó Ildikó: Piros konnektor az őszi bokorban, avagy mitől vagyunk boldogok?
Szabó Ildikó Piros konnektor az őszi bokorban, avagy mitől vagyunk boldogok?-4. ™ emzedékemről, a negyvenes éveibe lépett értelmiségiekről nem sok mindent lehet általános érvénnyel elmondani (sajnos), de azt talán igen, hogy nem szeretik a fotótapétát. A lakásba varázsolt bíborarany ősz, szelíd vízparti táj, egetverő havas csúcs nem az ő műfajuk. Akik ilyenekkel dekorálják a falakat, azoktól nagy valószínűséggel elhatárolják magukat. Az értelmiség ugyanis még mindig az igazi természetet részesíti előnyben. Az óriás fotótapétákkal azok szépítik meg mindennapi életük kereteit, akik a természet képének másait szebbnek látják az eredetinél. Akiknek ahhoz, hogy meglássák a természetben a szépet, hogy felfedezzék benne a mindennapiság meghaladásának egyik eszközét, az kell, hogy mások már felfedezzék előttük. A fotótapétát felrakó esztétikai ítéleteiben bizonytalan, vagy éppen kisebbségi érzéssel küzd. Esztétikai ítélete addig terjed, hogy tudja: a természet szép. Az azonban, hogy ezt az értéket maga is rendszeresen felfedezze, már nem fér bele életformájába. Ez ugyanis nem engedi meg, hogy mindennapi életében helye legyen a természetnek. Hiszen az értékek elsőbbségét a kényszerek taposómalma jelöli ki: házat kell építeni vagy lakást kell venni, és ezt be kell rendezni. Mert az életet vezérlő legfőbb norma a társadalmi felemelkedés normája. Ahhoz tehát, hogy a természet ilyen vagy olyan formájában értékké váljon a szemükben, az kell, hogy mások — a mértékadók, azok, akik „jobban értenek ehhez” — értékként legitimálják. Ez történt meg azzal, hogy a „hozzáértők” már kitalálták, kiválasztották, dekorálásra alkalmasnak minősítették. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy lám, tömegesen gyártják ...) Az ember biztos lehet abban, hogy értéket vesz, hiszen — tömeges áruról lévén szó — mások is megveszik. Értékét tehát létezésének puszta ténye mellett a többi vásárló hasonló döntése is legitimálja. A fotótapéta kereskedelmi sikerét a másokhoz igazodás kényszere garantálja — és itt a „mások” azokat az embereket jelenti, akiket a vásárló maga fölött lévőknek, magasabb státuszúaknak vél. ízlésszociológiai jelentések A fotótapéta a legszebbik szobában ízlésszociológiailag két tartalmat fejez ki. Egyrészt azt, hogy aki vele él, naiv azonosságot tételez az eredeti és a tapétán megjelenő táj szépsége között. Szép az a táj, amit a fotó megörökített (valóban szép), tehát a felragasztás aktusával magam elé varázsolom a valóság eredeti szépségét. A valóság és a valóság tükrözése közötti különbségnek ez a negligálása nem sokban különbözik attól a mágiától, amivel eleink a barlangfalra idézték a bölényt. Mert a környezetét díszítő ember ma sem feltétlenül esztétikai hajlamának engedve örökíti meg élményeit dekorációként is funkcionáló, birtokolható tárgyakban. Az önmagunkat, hozzátartozóinkat, környezetünket, értékeinket tárgyiasító ábrázolások a múlandóság legyőzésének is diadalmas dokumentumai. Az élmény elszállhat, az emberi kapcsolatok megszakadhatnak, 48
