Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Klaniczay Gábor: Nők a falon (Gondolatok az aktposzter természetéről)
fel. A pillantás epekedve fúródik a combtövek és a fenék közötti árnyékos mélyedésbe, s amit felfog a képen látható női testből, az a vágyaival ruganyosán szembehelyezkedő, kacéran feszülő, tapogatásra ingerlő, mindent betöltő segg. A mellet és a feneket felkínáló aktfotók készítője, mint láthatjuk, a csábítás ősi fokozatosságával kerülgeti a forró kását. Az igazi merészség, a legkényesebb kérdés természetesen a női nemi szerv bemutatása. Tudjuk, hogy ott is, ahol az aktok kivívták létjogosultságukat, ezen a ponton húzódik a cenzúra határa. A Playboy évtizedeken át tiltotta a női öl bemutatását, s csak a hetvenes évektől, a Penthouse és más magazinok versenyének a nyomására szélesítette ki kínálatát. Az ötvenes-hatvanas évek kommersz aktképein, ha a teljes alakot szemből mutatta a kép, még a nemi szőrzetet is láthatatlanra retusálták, eltüntették, mint ahogy annak idején a reneszánsz vagy klasszicista festők. Míg a mell vagy a fenék megmutatását a felkínálkozás, a majdhogynem tolakodó kidomborítás húzza alá (vannak olyan ruhás képek, ahol kifejezetten csak ezeket a testrészeket meztelenítik le), a nemi szervek ábrázolását — legalábbis a kommersz aktposzterek nálunk fellelhető kínálatában — a szemérmesség, a képi eifémizmus változatai jellemzik. A kérdéses háromszöget fedheti gyöngy-, toboz- vagy szőrmedíszes ágyékkötő, derék köré csavart vörös selyemkendő, ott összecsomózott pongyolaöv, odahajló ágas-bogas fenyőág — sikamlós asszociációkkal kárpótolva az elmaradt látványért. Az öl felfedése a képek egy részén konkrét ígéret, a fotós ilyenkor azt a hatásszünetet örökíti meg, amikor félúton megállnak a nő alsóneműt letoló kezei, vagy a már teljesen meztelen öl elé ingerkedő ideiglenességgel valamiféle kendő, drapéria gyúródik. A folytatás — mint a vonatkozó p-vel kezdődő szavaknál — nyomtatásban kipontozva. Az elfordultan álló, a csípőt mutató, az oldalt támaszkodva ülő, a háton vagy hason fekvő modell testtartása, s mindenekelőtt a combok, karok, kezek helyzete arra szolgál, hogy spontánul elfedje ezt a szemérmetlennek ítélt látványt. Ha mégis látni akarnak belőle valamit, az aktposzter fogyasztóinak türelemmel kell lenniük, a fejlődés, az aktlátványhoz való tömeges hozzáedződés ezen a ponton nálunk is egyre kijjebb (lejjebb) tolja a határt. A nemi szőrzet combok mögül, félig letolt alsónemű alól előkandikáló részleteit vagy a napozás közben, illedelmesen összecsukott combok fölött kirajzolódó háromszögét már négy-öt éve kínálgatják neki. Újabban már merészen szétterpesztett combokkal ülve, fekve ingerük a magyar modellek is a nézőt, s a szőrzet mögül, az alulról szemlélt fenekek alól felsejlenek a szeméremajkak körvonalai. Ennél nyíltabb anatómiai közelségbe csak egy botrányos, kalóz módon megjelentetett, s pereskedéssel kísért naptár képei merészkedtek, melynek — esztétikusán ovális keretbe foglalt és szépen kimunkált — képei lényegretörő módon előbb a modell meztelen felsőtestét, melleit, utána fenekét, s végül altestét mutatták premier plánban. A tabusértő módon közszemlére tett testrészek újféle szexuális vonzerővel ruházzák fel a test többi részét is. Mindenekelőtt az arcot, s azon belül is a szemet és a szájat, melyek megszokott látványa, bármilyen szép legyen is, önmagában csak igen elvont erotikus stimulációt tartalmaz. A nézés, az arckifejezés aláhúzza, értelmezi a mutatott testrész felkínálását, interakciót kezdeményez a szemlélővel. A merengő, édeskés, epedő, kihívó, igéző, dacos, hűvös, fenséges, durcás pillantások erőteljes értelmet kapnak a meztelenség realisztikus helyzetében. Valamiképpen lelket, személyes és személyhez szóló tartalmat varázsolnak a képen látható hús mögé is. Ezért törekszenek a fényképészek arra, hogy még azoknál a képeknél is elkerüljék az arctalanságot, ahol a női hátsóra irányul a figyelem: jellegzetes ikonográfiái toposz a fenekét illegető, s ugyanakkor vállai fölött kacéran kifacsarodva hátrapillantó vagy tükörből hátranéző, de legalábbis profilt mutató akt. A száj erotikuma az aktképek egy részén szinte az obszcenitásig fokozódik. Az ártalmatlan, kicsit szégyenlős mosoly e műfajban már a múlté — az enyhén elnyitott vagy dögösen csücsörítő duzzadt ajkak félreérthetetlen felhívásokat fújnak, lihegnek a néző arcába. A szájból kivillan a fogsor, kicsillan a nyelv és sejthetően forró lehellet árad — ennek erotikus hatását tovább hangsúlyozhatja, s a kép főszereplőjévé is teheti, ha az amúgy 34
