Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Huszárik Zoltán: „…Ha önök mind művészek és zsenik, akkor én csakis valami más lehetek…”
Őrjöngő éljenzés. Lökdösődés. Gyerekek virágcsokrokat visznek a felséghez. A medencében valaki nekiesik az egyik Csontváry-képnek. A kép behasad. A magányos cédrus tövében vizel valaki. A képek beszakadnak, ledőlnek. TERMÁLFÜRDŐ 50. kép 6. folyt. A mulatók a nagy vászondarabokon taposnak. A felség kíséretével a csaphoz megy és megnyitja. Ömleni kezd a víz a medencékbe. A felső falakon a képek sértetlenek. A mulatozás tovább folyik. Mintha háború lenne, úgy visszhangzik a zaj. Végül már valóban csak a visszhang hallatszik. Gőztől homályosak a termek. A vízen viaszfigurák úsznak. Csontváry egyedül áll a helyiség sarkában. Kinyújtott jobb karjával olyan mozdulatot tesz, mintha mindent el akarna törölni. A lendülettől megfordul és háttal áll nekünk. A jobb karja kilendül a képből. Robbanás hallatszik 26
