Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Lengyel András: A Szép Szó történetéhez: Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz
Lengyel András A Szép Szó történetéhez Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz ralamikor 1937 augusztusának végén, de még mindenképpen szeptember 1. előtt az akkor már közel két évtizede emigrációban élt Mannheim Károly meglátogatta régi „vasárnapos” társát, barátját, Fülep Lajost Zengővárkonyban. Bár rég látták egymást s levelet is ritkán váltottak, hamar szót értettek, mint Mannheim írta erről: „a legkülönösebb az volt, hogy majdnem 20 éves távoliét után úgy tudtunk beszélni, mintha a tegnap abbahagyottat folytattok — nem azért, mert közben semmi sem változott bennünk, hanem mert régen is a bennünk lényeges révén kapcsolódtunk s ez tán most sem lett más.” A beszélgetés során — egyebek mellett — szó lehetett Fülep belső emigrációjának, hallgatásának esetleges oldásáról is — visszatérve Pestre ugyanis Mannheim arról tájékoztatta barátját, hogy: „Szeretném felhasználni Pesten tartózkodásom rövid idejét kitapogatni, mennyire érett meg a helyzet arra, hogy a próféta lejöjjön hegyei közül.” (MTA Könyvtára Kézirattára) Merre akart tájékozódni Mannheim, pontosan nem tudjuk; magyarországi hazalátogatásainak története még rekonstruálatlan. De tudjuk, Pesten elsősorban a Szép Szó körével érintkezett. Régi barátságai (Vágó Mártával, Kecskeméti Györggyel) is ezt a tájékozódást erősíthették benne. Nem véletlen, hogy hazaérkezése előtt nem sokkal már tanulmányát is közölte a Szép Szó. Természetes tehát, hogy Fülepet velük akarta összekapcsolni, sőt az sem teljesen kizárt, hogy már eleve ezért (is) utazott le Zengővárkonyba. Sajnos, Mannheim és a Szép Szó körének vezéregyénisége, Ignotus Pál eszmecseréjéről semmi közelebbit nem tudunk, s az „élőben” zajló beszélgetések természete szerint kicsi a valószínűsége, hogy valaha is részletesebb információink lesznek tárgyalásaikról. Annyi azonban tény: a Szép Szót támogató Hatvány Lajos vállalkozott rá, hogy — külföldi útjáról visszatérve — vendégül látja Fülepet és feleségét Budapesten, Ignotus Pál pedig hajlandó volt a közeledést kezdeményezni: 1937. szeptember 18-án levélben kereste föl Fülepet, majd levelek sorában kutatta az együttműködés lehetőségeit. Ignotus Pálnak e Fülephez írott levelei, Fülep hagyatékának részeként, szerencsére megmaradtak, így — ha Fülep válaszainak híján, csonkán is — mód van kettőjük dialógusának megismerésére. A dialógusra a Válasz alapítói közé tartozó Fülep persze, valószínűleg csupán Mannheim kedvéért, a Mannheim iránti respektus miatt vállalkozott; Pestre utazásából, Szép Szóban való publikálásából — a sorozatos kapacitálás ellenére — nem lett semmi. Az együttműködés a Szép Szóval nem igen vonzhatta. De a lapot, Ignotus Pált komolyan vette s levélváltásaikban— a népi-urbánus ellentétek végleges kiéleződése előtti utolsó pillanatban — fölcsillant az esetleges szóértés lehetősége. Ez eszme- és mozgalom- történetileg rendkívül fontos epizód volt, s mint ilyen, mind a Szép Szó történetéhez, mind Fülep pályájához, mind a népi mozgalom alakulástörténetéhez fontos adalékul szolgál. Elsősorban azért, mert megmutatja, hogy az őszinte közeledési szándék, a levelek kulturált hangja, intellektuális színvonala, a másik értékeinek fel- és elismerése ellenére mennyire mélyek és lényegiek az ellentétek s mennyire áthidalhatatlannak bizonyultak az adott körülmények közt. 74
