Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Pomogáts Béla: Oldás és kötés: Csiki László munkásságáról
Pomogáts Béla Oldás és kötés Csíki László munkásságáról siki Lászlónak — írta Szőcs István 1968-ban az Esőt-kaszáló című első versesKonyv bevezetéseként — a szenvedélyes békétlenkedése, a lelkiismerete egyáltalán, az életérzése és emberi létformája költői', ő a homo poeticus, mert abból a fajtából való, aki a legszubjektívebb, legmagánemberibb lelki rezdülését is közüggyé tudja tenni; amikor magáról is beszél, mindig egyetemes etikai vagy morális kérdések mérlegére szánja a szavait.” Valóban, Csíki László fellépésével olyan költő — majd elbeszélő és drámaíró — jelentkezett, aki személyesen élte át a körötte élő emberi közösség történelmi és kulturális konfliktusait, ugyanakkor saját tapasztalatainak és felismeréseinek közösségi távlatot adott. Mindez természetesen nem ritka tünemény az erdélyi magyar irodalomban, ahol az egyén elemi kényszerek folytán erősebben van kötve a körötte élő tágasabb emberi közösség ügyeihez. Ha akarja, ha nem, ezzel a közösséggel együtt emelkedik vagy bukik el: identitását mindenekelőtt anyanyelve és kultúrája határozza meg. A személyiségnek ez a közösségi léthez kötődése nyilatkozik meg Csíki László írói pályájának alakulásában is. 1944 késő őszén Sepsiszentgyörgyön született, történelmi napokban, midőn a Székelyföld sorsát ismét eldöntötte a történelem. Szülővárosában tett érettségi vizsgát, majd Kolozsvárra ment tanulni, ahol 1967-ben a Babe§-Bolyai Egyetemen magyar—román szakos irodalomtanári képesítést szerzett. Ezután szülővárosának újonnan létrehozott napilapjánál, a hetvenes évek elején szinte legendás hírre szert tett Megyei Tükörnél helyezkedett el. Itt tanulta meg az újságírómunka alapvető fogásait, nemcsak riportokat készített, hanem tárcákat és vezércikkeket is írt. Innen költözött Bukarestbe, hogy a Kriterion Kiadónál — Domokos Géza munkatársaként — a fiatal írók kézirataival foglalkozzék, később Kolozsvárra, itt szintén a nemzetiségi kiadó munkatársaként pályakezdő írók munkáit segítette a nyilvánosság elé. Végül — bizonyára nem egészen önszántából — ezzel a munkájával is felhagyott, s merész lépésre szánva el magát, 1984- ben áttelepedett Budapestre. Aki közelebbről ismeri az erdélyi magyar írók helyzetét, az tudja, hogy erre az elhatározásra milyen belső vívódások után kerül sor, s milyen megpróbáltatásokat jelent az átköltözés, az otthontalálás, a „lelki” letelepedés. Még egyetemi évei folyamán jelentek meg első írásai. Első versét a kolozsvári Utunk 1965. november 5-ei száma közölte, első — imént említett — Esőt kaszáló című verseskötete 1968-ban a hírneves Forrás-könyvek között látott napvilágot. Ezt követte 1972-ben a Kellékek, 1977-ben a Szombat. A búvár hazamegy című verseskönyve, 1971-ben a Cirkusz, avagy búcsú az ifjúságtól, 1974-ben Az idegen város, 1977-ben pedig Az eladott nagyapó című elbeszéléskötete. 1979-ben Harag György rendezésében a kolozsvári magyar színház mutatta be Öreg ház című drámai művét. Már Budapesten kapott nyilvánosságot 1986-ban válogatott verseinek Kisértethajók című kötete, 1981-ben Kirakat című elbeszélésválogatása, majd 1986-ban Magánháború című újabb novelláskötete, végül ugyancsak 1986-ban drámáinak Álkulcsok című gyűjteménye. Csíki Lászlót a fiatal erdélyi 14
