Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Csatári Bálint: Néhány gondolat a falusi környezet változásáról
jelentik, amiben a környezetet érő szennyező hatások is megsokszorozódtak. Megdöbbentő, hogy a korábban a természetes biológiai körforgásban még előírásszerűén is szerepet játszó szerves trágya, ma millió köbméterszámra kerül hígtrágyaként vizeinkbe. A nagyüzemek egyéb ipari melléküzemágai általában olyan, sok esetben veszélyes anyaggal dolgoznak, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Meg is döbbentett egy kérdőíves felmérésünk során a keletkező hulladékok sorsára vonatkozó válaszok sora: „a galvániszapot az útburkolatba döngöljük”, „a fém- és műanyag hulladékot saját üzemi lerakóinkba visszük.” Az agrártér másik új eleme maga az átalakuló agrártelepülés és annak belső környezete. A termelés változása mintegy szétfeszítette ennek hagyományos kereteit is. Először megszűnt a külterület és a lakó-belterület közötti hagyományos munkamegosztás, az ember, a mezőgazdasági munkaerő, a nagyüzemi termelés szigorú technológiai előírásainak megfelelően jár-kel a határban. Új folyamatként, elemként lépett be a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének felfutása is. Részben egyes régi formák éledtek újjá azzal, hogy a tanya ismét csak e gazdálkodás kereteit szolgáló tartozéktelepüléssé vált, s a gazdálkodó a belterületen lakik. A hagyományos falusi telekrend és annak használata borult fel azzal, hogy a háztáji állattartás sok esetben a falvak belterületén, gyakran igen kis területen folyik. Ennek ismét számos környezetszennyező hatása van, akár a talaj, akár a víz, akár a légszennyezést tekintjük is. A falvak épített környezete, s tágabb értelemben vett művi környezete is (pl. infrastruktúra .hálózatok) alapvetően megváltozott, átalakult. Közismert viszont, hogy a falusi vízellátás rohamléptekkel kiépülő hálózata csak pirruszi győzelem volt az infrastrukturális ellátásban, mert nitrátosodása, arzénszennyezettsége, illetve a csatornahálózat csekély (alig 14%-os) kiépítettsége miatt a falusi telkekre, házakba eljuttatott víz legalább akkora problémákat okoz, mint hasznot. Sajátos, sokat vitatott probléma az épített környezet minősége, eltérése a hagyományostól, a sokhelyt tapasztalható „házépítési gigantománia”. Azon túl, hogy valóban sokhelyt felrúgják a hagyományos, jórészt a természeti környezethez korábban jól alkalmazkodó utca- és telekrendet, a legnagyobb problémának azt látom, hogy szerény kivitelű, régi falusi belsőket övezően, a városi lakótelepekhez hasonlóan épülnek falvaink, s még a szép, sikerült új falusi utcák is zömmel a községek peremén keletkeznek, kis telken, magas beépítéssel. S akkor még nem is szóltam a sokat vitatott sátortetős kockaházak monotóniájáról, vagy a hozzájuk toldott, gazdasági célokat szolgáló épület-torzókról. A falusi épített környezet átalakulásával párhuzamosan változott az életforma, a lakások belső környezete is. Ez, részeként az ellentmondásoktól korántsem mentes fejlődésnek, már a falusi társadalmi környezethez sorolható. Többségében megszűntek falun is az együttélő többgenerációs háztartások, s ha tételként fogadjuk el azt, hogy az egyén gondolkodásmódját, jellemét, személyiségét a társadalmi környezet hatásai alakítják, akkor ma ez a fenti ok miatt kisebb jelentőségű, mint korábban. Kevésbé van mód átvenni és továbbörökíteni azokat az életmintákat, amelyek legsajátosabb vonása éppen a falusi ember és környezete viszonyában évszázadokon át meghatározó volt. De sokszor hiányoznak a porták rendjét biztosító öregek is. E gondolatkörhöz tartozik az is, hogy az életforma- és életmódváltást követően, mit tagadjuk, egyes községeink „elszemetesedtek”. A modem fűtés miatt felhalmozódnak a korábban hasznosított hulladékok, s csaknem mindenütt, falvaink, városaink bevezető fő- és mellékútjai, vasúti töltései mellett megtaláljuk az eredményt, az illegális szemétlerakókat. Visszautalva korábban emlitett felméréseinkre, magam is találtam szép, épülő, új faluszéli házak mellett állati tetemekkel tömött zsákokat, sparheltet, s mindenféle műanyagokat. Máshogy is járjuk körbe a témát; az a meggyőződésem, hogy maga a környezetszennyezés, a környezetvédelem egész problematikája, az ember és szűkebb-tágabb környezetével 82
