Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Dankó Imre: Az ördögnek adott lányok :Fehér Zoltán bátyai népmeséi: [könyvismertetés]
jét. Mert mi az, hogy irodalom? Mire jó az? Az az érték, ami megfogható, pénzre váltható: a fold, a búza, a birka, a disznó, a marha, a bor. Latinul (magyar—latin szakos volt Károly bácsi) csak a huncut urak tudnak, az egyszerű magyarnak beletörik a nyelve. „Fogd meg fiam a villanuszt, hányd ki a ganajuszt, mert. . .) Sziget volt hát a Péter András alapította Gimnázium, a schola (amely a költő 90. születésnapjára kiadta ezt a karcsú kötetet), ahol a messzeföldön híres tanári kar kis Nagyenyedet teremtett a sziken, a Sárrét szívében. Fülöp Károlyt olyan márkás nevűek tekintették partnernek, mint (a már említett Erdélyi József mellett) Sinka István, a biharugrai kőműves: Szabó Pál, a lapalapító Barsi Dénes, Veres Péter, egyszóval a kor népies és progresz- szív irodalma. Tanított, szerkesztett, szervezett, mozgósított Fülöp Károly, s ezenközben nem jutott ideje arra, „hogy a saját életművét megalkossa .. Lapozgatom a karcsú kötetet, s kicsit úgy érzem magam, mintha kulcslukon leselkednék be. Meddig buzgott, mikor apadt el a versíró kedv? Kacsó Sándor azt írja, hogy kolozsvári bölcsészként még számon tartották Fülöp Károlyt, rangja, tekintélye volt a fiatal írók közt. Talán, ha ott marad az értő, inspiráló társak közt, vagy később Szegeden, ahol befejezte egyetemi tanulmányait, akkor most gazdagabbak lennénk egy szelíd, de markáns hangú költővel? Mert bármennyire is tiszteltem, szerettem Károly bácsit, ezeket a verseket csak zsengéknek tudom tekinteni ahhoz az érett szellemhez képest, amelynek megnyilvánulásairól már szóltam. Ezzel nem minősíteni kívánom ezt a három tucatnyi verset, amelyet a kolléga: Miklya Jenő válogatott, szerkesztett kötetté. Hogy milyenek ezek a versek? Fiatalember versei. Egy emberé, aki szerelmes (reménytelenül), aki megjárta az első világháború lövészárkait, találkozott a halállal még mielőtt igazán élt volna. Kulturáltak, intelligensek ezek a versek, egy finoman érző lélek és a világgal ismerkedő értelmiségi megnyilvánulásai. Szinte mindent tud már a formáról — az antikról és a kortárs líráéról —, de még erősen érezhető Ady szellemujja. Nincs ebben semmi rendhagyó. Önmagam is ellenőrizendő, elővettem a valamivel fiatalabb kortárs: Dsida Jenő kötetét, de vehettem volna a másik kortárs és barát: Áprily Lajosét is. Velük összehasonlítva egyrészt Fülöp Károlynak nincs semmi szégyenkezni valója, mert tudta mindazt, amit a kortárs költők akkor tudtak: ugyanakkor annál fájdalmasabb a kis kötet torzó jellege. A versek alatti dátumok szerint a lírai forrás valamikor a húszas évek végén apadt el, amikor Fülöp Károly Szeghalomra került. Igaz, születnek később is szép versek, de ezek már alkalmiak, nosztalgikusak. Ismerve a szerzőt, nem tudtam meghatottság nélkül olvasni az Őszi elégiát. Ebből idézek. „De jaj, hová bújsz, vackot hol találsz, hol? Ha belül érzed, hogy vacogva fázol? S nincs semmid, ami tövisként ne tépne Se múlt öröme, se jövőd reménye?” Közben, tehát az ifjúság Sturm und Drangja és az Őszikék közt nagy szünet, illetve űr. Micsoda hiány ez, s ugyanakkor mennyire jellegzetes magyar és vidéki értelmiségi sors! . . . S tudjuk, hogy Fülöp Károly nem az egyetlen. Nos, ha van létjogosultsága a vidéki könyvkiadásnak, akkor éppen ez indokolja: ezeknek a homokba, szikbe hullott gyöngyszemeknek a felkutatása és fölra- gyogtatása. Mert ma is van mit okulnunk belőlük! (Szeghalom, 1986. a Péter András Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Sárréti Múzeum Baráti Kör közös kiadványa). Horpácsi Sándor Az ördögnek adott lányok Fehér Zoltán bátyai népmeséi Fehér Zoltán nemcsak a népmesék gazdag tárházát gyarapította Az ördögnek adott lányok. Bátyai népmesék és mondák című a nagy múltra visszatekintő A népek meséi sorozatban megjelent kiadványával, hanem a Bátyáról és a hozzá hasonló közösségek kultúrájáról szóló ismereteket is. Fehér Zoltán neve, munkássága nem ismeretlen a szakmai körök előtt. Az 1952 óta Bátyán tanító Fehér Zoltán kezdettől fogva mély érdeklődéssel fordult a község földrajza, történelme, néprajza felé és szorgalmas, szakmai vonatkozásban is egyre elmélyültebb gyűjtő-és feldolgozómunkával ismertté tette Bátyát ország-világ előtt. Már első nagyobb szabású munkájában, ami a Folklór Archívum 3. kötetében jelent meg (1975), olyan mennyiségű és minőségű saját gyűjtésű anyagot adott közre, ami a szigorúan vett tárgykörén — Bátya néphite — messze túlmutatva az egész, a bátyaihoz hasonlóan összetett társadalmak-kultúrák rendkívül plasztikus képét tárta elénk. Már ennek, a Folklór Archivum egész számát betöltő, terjedelmes munkájának is kimagasló érdeme volt, hogy bevezetésként, Bátya és népe címen, egy igen összefogott, jó meglátásokban gazdag, társadalmi igényű, az általa gyűjtött és publikált folklóranyagot magyarázó 92
