Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Bakonyi István: Tüskés Tibor: Pilinszky János alkotásai és vallomásai tükrében: [könyvismertetés]

megjelenítése a költői szándéknak megfelelően tipikus nemzedéki sorsmintává emelkedjen: „Zsembery László, / ki, ha te nem vagy köztünk első zászló? / Gének begolyózott tudora, / disznók között mámoros pasa, / «magademésztő» / állattenyésztő, / őzek csapásáról le ne tévedj!” A nyelvezet gyakori prózai felhígulása, s a szigorúbb kompozíciós zártság hiánya okozza, hogy a költeményhez csatolt Végkiárusítás című monológ következetesen felépített plasztikus képi világával megrázóbban szól a személyes és a közösségi léthelyzet tragikumáról, mint a terjedelmes központi mű maga.

Kezdettől fontos összetevője Turcsány gondolkodásának a nemzeti múlttal, illetve irodalmunk példaérvényű hagyományaival való szembenézés is — az első kötet legemlékezetesebb megszólalásait épp a pusztuló erkölcsi értékek, történelmi sajátosságok, az elherdált szellemi örökség megóvásának jogáért perelő szenvedély hívta életre. A Testamentumban az ismét a Dunánál alcímű Számvetés a magyarságélmény meg- vallásának legteljesebb igényű kísérlete. Sikere a kötet anyagában kivételes őszinteségű ihletettsé- ge ellenére is kétes, mert a költő nem tudja a fél évszázada klasszikussá lett verstípust formailag felfrissíteni, az itt is túldimenzionált pátosz kiküszöbölésével maivá hangszerelni, s főképp a versben képviselt feladattudat mélységét és komolyságát meggyőző, súlyos költészettel hitelesíteni.

Felemás módon érvényesül ebben a könyvben Turcsány kiemelkedő ritmusérzéke, formakultúrája is. A versek míves poétikai megmunkáltsága többnyire ugyan vitathatatlan, de a Tarisznya legjobb műveivel szemben — amelyekben a megnövelt funkciójú ritmusélmény szorosan a gondolatmozgás intenzitásához igazodva tudott erős akusztikai hatást kelteni — itt a lüktető, eleven hangzósság egy-két rövidebb versrészlettől eltekintve a líra ősi, szóbeli megnyilvánulási formáit idéző költemények csoportjára korlátozódik (Táltosének, 1967; Csillagudvarok), illetve csak az első kötet „akusztémáinak” és „hang- zajlásainak” törekvéseit folytató darabokat jellemzi meghatározó módon. A Néma versek és a Zsákból kihullt képek egyes nyelvi-ritmikai játékainak „kriksz-kraksz, / kint laksz” —, „egy keksz / sem lesz” —, „kelkáposzta, / állj a posztra”- „Ú-ú-út! / Hú-hú-huhubagoly! / Hu-hu- hu,/ a kutya hu-hu-hu!”-féle gyermeteg ürességét viszont az igénytelenségüket megváltó műfaji meghatározásuk — „Variációs ajánlatok” — sem menti. Nem verseskönyvbe való ujjgyakorlatok ezek.

Őszinte szándékai, nemes érzelmei, indulatai és a főképp néhány korábbi verssel igazolt tehetsége ellenére művészi céljai, felvállalt feladatai újragondolására késztető zsákutcába jutott második kötetével Turcsány Péter. Továbblépése érdekében emellett azt is el kéne hinnie, hogy a versíráshoz nagyobb alázat szükségeltetik. (Szépirodalmi, 1986)

Keresztury Tibor

Tüskés Tibor: Pilinszky János alkotásai és vallomásai tükrében

Jelentőségéhez képest még nem túlságosan gazdag a Pilinszky János életművével foglalkozó szakirodalom. Igaz, már életében megjelent róla Fülöp László monográfiája, ám azóta módosult a kép. Említhetjük Radnóti Sándor A szenvedő misztikus c. tanulmányát, meg számos kisebb- nagyobb írást. Az összefoglalás igényével is született néhány munka, de nem vitás, hogy van még tennivaló bőven.

Mindehhez adhat kellő indítékot az „Arcok és vallomások” sorozatában közreadott könyv, Tüskés Tibor munkája. A monográfus kiváló ismerője Pilinszky lírájának, de a sorozat profiljának megfelelően ezúttal nem a költészet, hanem az egész élet a vizsgálat fő tárgya. (Még annyit elöljáróban, hogy többek közt Illyés, Nagy László és Csorba Győző után szól Tüskés Pilinszky - ről; látható irodalomtörténészünk érdeklődésének sokfélesége, látókörének szélessége.)

A szerző ezúttal is alapos munkát végzett. Az eddigi legpontosabb összképet adja a költő életéről, és a lírában, a gondolatvilágban hasonlóképpen megbízhatóan kalauzolja az olvasót. Az élet és a mű egysége lesz a könyv egyik vezérgondolata. És e tekintetben különösen meggyőző a gyermek- és ifjúkor rajza, Pilinszky eszmélésének rögzítése. Vallásosságáról, hitéről egyebek közt ezt írja: „ . .. nem a tekintélyi elvek alapján elfogadott vallásos buzgóság, hanem egy személyes dráma gyümölcse: kiküzdött, megharcolt, s újabb és újabb válságokból, önmagával folytatott vitákból kimentett, megőrzött hit, személyes, belső meggyőződés, gyötrelmes és gyönyörű viszony”. Tüskés Tibor jól látja, hogy itt kell keresnünk Pilinszky lírájának legbiztosabb támpontjait, művészetének leglényegét. Mint ahogy hitelesen rajzolja meg a költő hajdani első irodalmi lépéseit is, a katolikus lapok, folyóiratok döntő hatását. (Vigilia, Élet, Piarista Öregdiák stb.) Irodalomtörténeti jelentőségű tények ezek immár, mint ahogy az pl. Thurzó Gábor vagy Rónay György szerepe is.

88