Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Lakatos Mária: A beteg üdve
— „ ... passzív eutanázia az, hogy a biztosan menthetetlennek ítélt beteggel az orvos nem követ el mindent... hogy az életét 1—2 nappal... meghosszabbítsa” — „ az orvosi etika alappillére ma is a „Salus aegroti suprema lex” (legfőbb törvény a beteg üdve).” Egyetlen kérdéssel szeretném csak kiegészíteni az előzőeket, és ez: a megelőzés kérdése. Egészséges életmódot folytató, tevékenységüket késő öregségükig végző és családi, hagyománytisztelő közösségben élő embernél az a nagy fokú leépülés, melyről a szerző beszél, ritka. Szomorúan kell szembesülnie azzal a ténnyel, hogy magatehetetlen testi—szellemi állapotba az esetek döntő többségében az emberek maguk, környezetük és az egészségügy szemléletének hibájából kerülnek. Az említett kedves öregúr talán egész életében szalon- názott, dohányzott, iszogatott és rongálta máját, szívizmát, érrendszerét, agyállományát. Két világháborút ért meg! Kisebb panaszai nem vitték orvoshoz, megelőző egészségügyi ellátásban nem részesült. Hasonló a helyzet a torz, súlyos fogyatékossággal született gyermekek esetében. Jól működő genetikai vizsgáló állomások mellett, a kismamák szigorú nikotin—alkohol tilalma esetében jelentősen csökkenthető a fogyatékos gyermekek száma. A maradék esetek etikai kérdése az aggkori agyérelmeszesedéshez hasonló. Az utolsó Orvosi Hetilap részletesebben ismerteti Gardner és munkatársai tapasztalatát négy végtag-bénult betegről, akiket gépi lélegeztetésre is kellett tenni. A 37 túlélő beteg közül mindössze az az egy fiatal asszony kívánt volna azonnal meghalni, akit férje elhagyott. A hozzátartozók többsége is örömmel vállalta az ápolást a „méltósággal” történő halállal szemben. Az angol szerző cikkét Tolsztoj szavaival zárja: „ ... legnehezebb ... szeretni az életet,... akkor is, ha valaki szenved, mert az élet minden.” Mivel Kunszabó Ferenc is említi, kénytelen vagyok magam is a fogamzásgátlásról írni, annak ellenére, hogy a probléma nem tartozik a deviancia fogalomkörébe. Megfelelő felvilágosítással, a jövő derűsebb képével az abortuszok számát nagymértékben lehet csökkenteni. A genetikai tanácsadáson javasolt művi terhesség-megszakítással itt nem feladatom foglalkozni. Bizonyára igaza lehet a szerzőnek abban, hogy a fogamzásgátló tablettának károsító hatása esetleg később kimutatható lesz. A természettudományok művelői tudják, hogy felfedezéseiknek korlátái vannak és később meghaladottá válnak. Ezért is szerényebbek! Vélt, feltételezett, károsító hatással szemben ugyanis minden orvos tudja, hogy mennyire megmérgezi egy nő, vagy emberpár életét a nemkívánt terhességtől való félelem. Bizonyos vagyok benne — és ezt sok fiatal munkatársam példája is bizonyítja —, hogy javuló indulási esélyek mellett, ha fiataljainknak jobb távlatot, közösség-tudatot tudunk nyújtani, akkor a gyermek utáni vágy csaknem minden nőnél, és a legtöbb férfinél is megmutatkozik. A szigorúan vett devianciák közül először a „nemi eltévelyedések” kérdését emelném ki. A szerző megvilágítása a homoszexualitás kialakulásáról érdekes, de bizonyára szabad társadalomban mindig a dekadencia jelensége is volt. Az AIDS kérdése egyben konzervatív felfogásokat hív életre, és elterelődik a figyelem a fenyegető világpusztulásról, a tömeges éhhalálról és más, a civilizált társadalmakat megszégyenítő 100 milliókat érintő fenyegetettségről. Egy pillanatra visszakanyarodva, a harmadik-negyedik világ szégyenletes nyomora sem oldható meg a demográfiai robbanás fájdalmas, de szükségszerű megállítása nélkül. Egy valóságos súlyos probléma megoldását két módon lehet meggátolni: — ha lebecsüljük, — ha felnagyítva szenzációvá duzzasztjuk. Sajnos a sajtó és egyéb tömegközlési szervek hajlamosak ez utóbbira. A kábítószer kérdésében meg kell jegyeznem, hogy igen sokféle drog létezik. Nyilván egész más ember lézeng az arab piacokon, társaival tréfálkozva, munkára várva kath-hajtásokat rágcsálva, mint a hamburgi vagy amszterdami sikátorban vagy a New York-i alsó városban minden társadalmi hagyománnyal szakított fiatal munkanélküli, akit már csak a drog-gang-hez tartozás vékony szála köt az élethez. A kérdés szakirodaimára hivatkozva végleteket említettem. A kérdés kiváló szakemberei hozzáértését felelősségérzet jellemzi. Angol, nyugatnémet, svéd, amerikai tudósok teszik fel a kérdést, hogy milyen világot teremtettek 62
