Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Gánti Tibor: De viáns a deviáns!
mégis súlyos problémaként jelentkeznek napjaink társadalmában, ezt úgy vélem, mindannyian érezzük. A probléma azonban nem a devianciák létezésében, hanem azok megítélésében van, abban a társadalmi szemléletben, ahogyan e jelenségeket kezeljük, vagy esetenként ilyen szemlélet hiányában. Mert kuplerájbeli örömlánynak lenni éppúgy deviancia, mint apácának, akárhogy nézzük is: ám voltak és helyenként vannak ma is olyan társadalmak, ahol mindegyiknek megvan az elfogadott társadalmi helye — ami persze nem azonos a társadalom tagjainak zömét kitevő családi szereppel. De szükséges és fontos funkciót tölthet be egyik is, másik is, olyant, ami nemhogy bomlasztaná a társadalmi stabilitást, de éppenséggel szilárdítja azt. Vagy Kunszabó maga is említi, hogy a „narkó- zás” is nagyon ősi a társadalmakban, anélkül, hogy az problémát okozott volna, mert, mint írja, „erős szabályok irányították mindig. Ki, mikor, milyen alkalommal, hogyan, milyen céllal élhet vele”. Rend, rendszer nem létezhet szabályozottság nélkül, legyen a rendszer fizikai bár, vagy biológiai, vagy társadalmi. A fizikai rendszerek szabályozottsága a legkönnyebben áttekinthető: kevés alkatrész között ható néhányféle köcsönhatás jellemzi őket többnyire, így viszonylag egyszerűen, egzakt módon leírhatók, matematizálhatók, modellezhetők. A biológiai rendszerek többnyire áttekinthetetlenül bonyolultak, rengeteg alkatrész igen sokféle kölcsönhatása szabja meg működésüket. Kisebb-nagyobb elhanyagolással ugyan még áttekinthetők és leírhatók, de matematizálni és modellezni még a legegyszerűbbeket sem igen lehet. A társadalmi rendszerek a legbonyolultabbak, márcsak azért is, mert a fizikai és biológiai rendszerek sokaságát is magukba zárják, és ezeken felül kapnak bennük szerepet a specifikus társadalmi kölcsönhatások. Leírni, matemamatizálni, modellezni legfeljebb cgv-egy részjclenségükct sikerült úgv-ahogv, egészüket sohasem. És itt kezdődik az alapvető gond. Naiv dolog azt hinni, hogy a társadalmak működését törvényekkel lehet szabályozni. Egy társadalomnak mint rendszernek a bonyolultsága nagyságrendekkel haladja meg azt a szintet, aminek a működését verbális utasításokkal lehetne szabályozni. Ez még az egyes részterületek vonatkozásában is csődöt mond (lásd: tervgazdálkodás). Ezért van alapvető szerepe a társadalmak működésének szabályozásában az olyan íratlan szabályoknak, amelyek részben a biológiai, részben a társadalmi mivoltukon, azaz az ösztönökön és a szokásokon alapulnak: a viselkedésnek, az etikettnek, a morálnak, a szeretetnek, a gyűlöletnek, a dicsőségnek, a megvetésnek, a segitőkészségnek, az irigységnek, a becsületnek stb. Pontosan le nem írhatók, határaik meg nem adhatók, mégis vagy talán épp ezért kitűnő szabályzók, sokkal hatékonyabban, finomabban, részletesebben szabályozzák a társadalmi folyamatokat, mint a törvények. Ha ugyan jelen vannak, és ha megfelelő súllyal vannak jelen az adott társadalmakban. Ahhoz azonban, hogy ezek az íratlan szabályozók működjenek, stabil külső és belső körülmények kellenek. Ezek változásával ugyanis a szabályozóknak is változniok kell, mint ahogy változtak is mindig a történelem folyamán, vagy ahogy változnak ma is vidékről vidékre. Ezek a szabályozók borultak fel napjainkban világszerte. A kormányok kétségbeesetten próbálják őket törvények és rendeletek egyre nagyobb káoszt eredményező dzsungelével helyettesíteni. Felborultak, egyrészt azért, mert földrajzilag korábban elkülönülő, önmagukban konzisztens rendszereik a világ közlekedési és kommunikációs összezsugorodása folytán egymásba hatoltak, összekeveredtek, inkonzisztens, rendszertelen halmazzá válva; másrészt felborultak azért is, mert korábbi kivételes lehetőségek tömeges lehetőségekké váltak, sőt ezen túlmenően új lehetőségek sokaságai jelentek meg, amelyek alkalmazásával kapcsolatban az íratlan szabályok még egyik rendszerben sem fejlődtek ki. Azok az országok pedig, amelyek a történelmi tegnapban még társadalmi rendszert is váltottak, mint a szocialista országok vagy a fejlődő országok többsége, ezen problémák mellett még a politikai — ideológiai — gazdasági útkeresés problémáival is szembe kell nézzenek. Kunszabó könyvrészletében mindkettőre találunk példát. Amikor a szexuális devianciát vagy a kábítószerkérdést tárgyalja, az általános íratlan szabályzók felborulásáról szól, amikor az elfekvő problémáját vagy az abortuszkérdést emlegeti, főként a rendszerváltás okozta útkeresés ingo ványain járkál. Az emberi társadalom globális méretű átalakulásának 59
