Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Kunszabó Ferenc: A deviáns a viáns?
Vita az élet értékéről és minőségéről-A. ^.unszabó Ferenc írót, szociográfust a szélesebb értelemben vett szellemi közvélemény vitára ingerlő, ellenérzéseket kiváltó publicistaként, közgondolkodóként is számon- tartja. Okkal és joggal. Most elkészült könyvében — s kiváltképp annak alább közreadott fejezetében — nem kevesebbre vállalkozik, mint a humanizmus újraértelmezésére, azt fejtegetvén, hogy az emberiség ősi és nemes eszménye korunkban egyre inkább célját tévesztvén mintegy a visszájára fordul. Mi sem nyilvánvalóbb, hogy Kunszabó eszmefuttatásában számos megállapítás, s még inkább következtetés bizonyul vitathatónak. A szerző gondolatmenetét szerkesztőségünk is csak fenntartásokkal tudja követni, úgy gondoljuk azonban, hogy mivel Kunszabó — ha nem is minden tekintetben szakavatottan, amit egyébként egy közírótól képtelenség is volna elvárni — korunk lényegbevágó kérdéseihez nyúl, magára e kérdésre olvasóinkat is szükséges ráhangolnunk. Olyképpen, hogy a fölvetésekben általunk kompetensnek tartott jeles személyiségek — szakemberek, tudósok, gondolkodók — Kunszabóval polemizáló írásai is napvilágot lássanak. Úgy tervezzük, hogy a most elkezdett vitát elkövetkező számainkban folytatjuk. Ezért további érdemi hozzászólásoknak is örömmel helyet adunk. (A Szerkesztőség) Kunszabó Ferenc A deviáns a viáns?* D eviencia, deviáció, deviáns — szó szerint az útról letérő, átvitt értelemben a megszokottól elütő, erős fogalmazásban elhajlás, elferdülés, eltévelyedés, jelképesen pedig értjük alatta az összes életellenes jelenséget. Az értelmezésben már benne van, hogy az emberiség mindig küzdött ellene, mégpedig két fő módon; büntetve a tettest és fölkarolva az áldozatot — de fölkarolva az eltévelyedőt is, ha deviáns szenvedélye, azaz, önmaga áldozatává lett. S ebben modern korunk kiváltképp jeleskedik. Küzdelem a nyomor, az elmaradottság, a tudatlanság, illetve, a jórészt ezekből következő, olyan devianciák ellen, mint éhezés, betegségek, kábítószer, ivás, bűnözés, öngyilkosság — vagyis állandó és kiterjedt harc az életért. Persze, a tudományok, s közvetlenül az orvostudomány fejlődése nagymértékben járult hozzá e harc eredményeihez; de hát éppen így, a különböző tényezők összhatása teszi oly sikeressé civilizációnkat: A gyermekágyi láz megszüntetése, a csecsemőhalandóság * Fejezet a szerző most készülő, Tévedéseink természetrajza c. könyvéből. 48
