Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Botlik József: Realista és szociográfiai vonulat a jugoszláviai magyar irodalomban: tanulmányvázlat: 1919-től napjainkig
maga készítette szociofotói illusztrálják — a kemény, a hétköznapi valóságot megragadva. Verseivel is inkább kötődik a hagyományos vajdasági magyar költészethez, mint az Új Symposionhoz. Ezt különösen a kötet Terep című ciklusának versei példázzák (Zenta, Egész Baranyában, Székelykeve, Susara, Elemér, TamásfalvaJ „homokba kapaszkodók/ választhattam volna/ keményebb/ költöibb/ talajt/.. .wzinr a szappangyökér/ mélyen a homokba növökI. . . leülepszik a levegój megköt a homoki... és ebben a fényességben! senki sem szállI alá”/ Mint a szappangyökér/. A Homokba kapaszkodva kötete címadó ciklusának színhelye a Delibláti homokpusztaság, amit szociográfiai riportnovellákkal mutat be, jelenít meg, de a kötet többi írásai is alapvetően szociográfiai eszközökkel íródtak. A jugoszláviai magyar irodalom most induló nemzedékénak tagjai az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején születtek. Legjelentősebb képviselőik a Képes Ifjúság című magyar nyelvű hetilapnál a nyolcvanas évek elején Jelenlét címmel rovatot kaptak, ahol a jeles vajdasági magyar regényíró, Juhász Erzsébet gondozza írásaikat. A fiatal alkotók egy része 1984 tavaszán HB-írócsoport néven (a rövidítés a Havonkénti Barátkozó elnevezést takarja) rajjá szerveződtek, melynek keretében mindegyikük természetesen a maga útját járja. A csoport alapító tagjai: Bozsik Péter (1963) Csantavéren él, a középiskolát Szabadkán végezte, Varga Szilveszter (1959) Moravicán lakik, mindketten az újvidéki egyetem magyar tanszékének harmadéves hallgatói. Verseikben fontos szerepet kap a vajdasági táj, ahol születtek, s az itteni magyar nemzetiség élete. Időnként a provincializmussal küszködnek, mint Varga Szilveszter Bácska című versében. így lesz nála a Vajdaság „Közép- Európa porvidéke”, ahol „dilettánsán ugatnak a kutyák.” A novellista Majoros Sándor (1956) szintén Moravicán él, Szabadkán technikai középiskolát végzett. Az idén jelenik meg Viszontkisérlet címmel első novelláskötete az újvidéki Fórum Kiadónál. Elbeszéléseiben a jugoszláviai magyar irodalom klasszikus realista vonulatát viszi tovább, Majtényi Mihályt, Szirmai Károlyt érezzük mesterének. Gimpel Tibor (1960) Kulán él, pedagógiai akadémiát végzett, egy évi tanítás után az újvidéki Magyar Szó című napilapnál újságíróként helyezkedett el. Az ottani magyar literatúrában hiánycikknek számító ironikus, szatirikus írások szerzője, amivel a humorista Kopeczky Lászlót követi. A HB-írócsoport- hoz csatlakozott a Zentán élő költő Beszédes István (népművelőként dolgozik, s első éves egyetemista az újvidéki magyar tanszéken), a költő, novellista és kritikus Ladányi István (ő harmadéves egyetemista), a költő Sárándi István és a műfordító Margit István. Egyszóval: a legifjabb nemzedék költői az ottani magyar líra hagyományos rétegeiből merítenek, illetve azt fejlesztik tovább, prózaírói pedig az utóbbi két évtizedben a szociográfiával átivódott realista prózát művelik. A HB-csoport az utóbbi időben túlnőtte önmagát — hiszen kezdetben elsősorban közlési hiányt pótoltak összejöveteleik, ahol felolvasták egymásnak írásaikat —, az irodalmi élet már felfigyelt rájuk, jelen vannak, s írásaik mind inkább helyet kapnak a jugoszláviai magyar lapokban, folyóiratokban, a Hídtó\ a Magyar Szóig. Igyekeznek mind több felolvasóestet tartani a vajdasági magyarlakta településeken s az újvidéki egyetem diákfórumain. Egy bemutatkozó antológia összeállításán dolgoznak, amiben szerepelnek majd írásaikkal a Drávaszögben és a Muraközben élő legifjabb magyar alkotók is. A HB-csoport munkásságával kapcsolódik az egyetemes magyar irodalom más határon túli ágának új hajtásaihoz is, így például a kárpátaljai magyar irodalom legifjabb alkotóinak törekvéseihez, illetve Szlovákiában, az érsekújvári Iródia köré tömörültek csoportjához. Dolgozatunkban a jugoszláviai/vajdasági magyar irodalom hagyományos, realista alapokon nyugvó vonulatát tekintettük át a kezdetektől — 1919-től — napjainkig, s közben igyekeztünk azokat a változásokat is érzékeltetni, amelyek a fejlődés törvényei szerint szükségképpen végbementek. Megállapítottuk azt is, hogy az 1960-as évek elejéig — az Új Symposion-nemzedék színre lépéséig — a hagyományos, realista magyar irodalom volt az uralkodó a Vajdaságban, de addigi négy évtizedében természetes módon az is változott, alakult. Ekkor az Új Symposion-nemzedék átvette a vezető szerepet, meghatározóvá vált. Az elkövetkező években, évtizedekben — napjainkig — a realista hagyományokat tulajdonképpen az Új Symposion-„útitársak” néhány képviselője és magányos alkotók vitték 46
