Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - Zöldi László: "Életelemem a terepjárás": születésnapi beszélgetés Beek György íróval

úgy mondjam, a riport elvész a bulvársajtóban, a bulvársajtó temetője lehet a riportnak. A mi sajtóéletünk szűkebb keresztmetszetű, viszont az irodalmi sajtóban vagy A Hét-ben, a Korunkban megjelenő riportok óhatatlanul lényeges kérdésekről kell hogy szóljanak. Választ kell adjanak, vagy kérdezniük kell, tehát óhatatlanul az irodalom eszközeivel kell hogy éljenek.

— Már csak egy kérdésem van, azt hiszem, kellemetlen vagy nem túl tapintatos kérdés. Bizonyára gondolkoztál már azon, hogy ebből a pillanatnyilag is rendkívül terjedelmes, több ezer oldalas életműből mi marad meg?

— Sok mindent a jövő fog eldönteni.

— Akkor másként fogalmazok. Biztos vagyok benne, hogy Beke György húsz év múlva, talán még száz év múlva is lexikoncikk lesz. Nem tudom, hogy hánysoros, de lexikoncikk lesz. Abban nem vagyok biztos, hogy milyen értelemben lesz az.

— Én se tudom, és megmondom őszintén, nem is töröm rajta a fejemet. Amit el kell mondanom, mert tudom, hogy tőlem várja az olvasó, én föltétlenül elmondom neki, bármilyen műformában. Hogy mi lesz érdekes száz év múlva? Nem tudom. De például száz évvel ezelőtt el se tudták volna képzelni, hogy Orbán Balázs facsimile kiadásáért az utódok ezer forintot adnak. Orbán Balázs csak néhány példányt volt képes eladni, ráadásul úgy, hogy az előfizetőknek ő hordta ki, ő csöngetett be az ajtón, és mondta, hogy megjött a példány. Még baksist is adtak neki, mert nem tudták, hogy báró Orbán Balázs a szerző, szegény báró hozza nekik a könyvet. És Orbán Balázs eltemetődött, hosszú évekre, évtizedekre. Minden alkotói életmű a halál után egy időre eltemetődik; jön egy nagy csend, aztán később kiderül, hogy mi az, ami életképes lesz belőle. A riport is meghal, de szerintem föltámasztja az érdeklődés, ha az a riport igaz riport. A későbbi kor érdeklődése, hogy miként is éltek azok az emberek a huszadik században, a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, milyen gondjaik voltak, milyen magyar élet, egyáltalán milyen élet volt akkor Erdélyben, Romániában, vagy bárhol a világon. Szóval, szerintem a riport föltámadását a későbbi érdeklődés adja meg.

Fuszenecker Ferenc: Élt 76 évet, VIII. 1986.

37