Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Szikra János: Kirakó: Esték: versek
Esték elmenekülni a felémhunyorgó hangulatlámpák tompa fényköréből hol ismerősen nyikorog a heverő s vakon is tudom a falon már minden szög helyét hol újat már nem álmodhatok szobasarok hisz örökre négy marad a négy s a részegek magyarnótás szombatesti lépte fegyőrbakancsként csoszog el ajtóm előtt — helye van itt már minden cipőnek könyvnek a gombostűk is elültek már sötétfészkű dobozukba rozsdásodni régen — helye van itt már a halálnak is! — elmenekülni a felémhunyorgó hangulatlámpák bársony tőrköréből ahonnan halál szivárog bőrömbe sápadt cémaszálakon és kiszámított már minden mozdulat kanálcsörrenés kiszámított már minden mozdulatlanság is és minden idegszálamnak ismerős itt a jövő s harsányabb zajt ver föl bennem egy papucs a szőnyegbombázásnál------félni akarok újra riadalomban élni lenni mint hajdan: minden izemben emberi esély hódító s elhódítható mert forgószél nélkül a fű is megsárgul s mert senki vagyok ha nem az én húsomba szakít a májusi akác ha lúdbőrző karjuk nem az én karomba kívánják újra befűzni a nők
