Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Berkovits György: A barátom regénye: regényrészlet
В erк о vi ts György A barátom regénye* C \^Jkó, a barátom, a hatvanas évtized utolsó napjának kora délutánján, abban a zajgó eszpresszóban, Eszter arcát egészen gyerekesnek látta. Persze ki tudhatja. Eszter a koránál is sokkal fiatalabbnak tűnt. Gyerekesen tiszta a pillantása. S milyen rövid a haja. Gyerekfodrászok szokták levágni ilyen rövidre a kisleányok haját. Gyerekesen sima az arcbőre. S milyen hibátlanok a fogai. Gyerekfogászaton megdicsérték volna, biztosan nem eszik édességet, kislány. Gyerekesen ráncolja a homlokát. Mosolyfakasztóan. Gyerekesen működnek az arcizmai. Mert mindent és mindent elárulnak. Mintha — mintha tehát nem biztos. „Eszter ... akár a népmesékből léptél volna ki... legkisebb királyleányként...” — Tudod te azt... hogy még látszólag sem festesz felnőttként... — mondta Ckó. — Szóval te is furcsállsz ... Boroczkó ... — mondta Eszter. — Nem, dehogy ... én nagyon bírom, hogy te ilyen vagy... csak... — Csak éppen mégis ... ugye, Boroczkó .. . legyek én is olyan inkább, mint te ... aki nagyon is megfelelsz a várakozásoknak ... teljesíted, amit elvárnak tőled ... tudd meg ... s azt várják el tőled ... Boroczkó ... hogy legyél támadhatatlan ... tökélyre is fejlesztetted az önvédelmedet... ez is az egyik formája a szokványos beilleszkedési fajtáknak ...:— Én tehát... Eszter ... szerencsésen beilleszkedtem ... te pedig természetesen, kívül maradtál... nemde ... — Én nem ebben a két lehetőségben gondolkozom ... nem, nem ... én élni akarok ... élni, élni... ha hagynak élni, akár mondhatják is, hogy beilleszkedtem ... de én mindig harcolni fogok a bekebelezésem ellen ... — Én meg szépen bekebeleződtem ... ugye, Eszter ... — Te úgy illeszkedsz be, Boroczkó ... hogy külön bánásmódot harcolsz ki magadnak ... személyre szólót... vagyis uralkodó helyzetet akarsz elfoglalni... én viszont éppen fordítva járok el. .. — Hát, ez szép ... ez gyönyörű, Eszter ... ez igen ... — Hiába gúnyolódsz, Boroczkó ... én még nem tudtam elérni. . . hogy olyannak fogadjanak el, mint amilyen vagyok . .. ellentétben veled ... még nem tudtam elérni, hogy ismerjék el... nekem is van helyem a nap alatt... de azért nem lennék a helyedben ... Boroczkó ... „Eszter .. . még annál is sokkal, de sokkal... szóval még annál is ... Eszter a csúcs ...” Milyen nevetségesnek tartotta a barátom most, hogy Tomits Klárát tartotta csúcsnak. Női csúcsnak. Juj, juj. Azt az entellektuelkedő vörös hajút. Egyszer a Mátrába tartott síelni Tomits Klárával. Az autóbuszbanyelhülyéskedték az időt. Formában voltak. Nyomták egymásnak szokásos meredek szövegüket. Bugyborékolt belőlük a jókedv A Mátlát beburkolta a valóban frissThófehér hó. Egyikük sem síelt még soha. A barátom elhatározta, megtanul. Mert télen sem lehet meg az ember sport nélkül. Vett is egy sífelszerelést nyomban. S most adósságokat törlesztett. A lány meg kölcsön kért lécet, botot, bakancsot. Mindent a fonákjáról szemléltek. Át- meg áttételeztek. Többszörösen megcsavartak mindent. Ckó elismerően nyugtázta, Tomits Klára méltó partner. Ilyen okos csajjal életében nem találkozott. Elkápráztatta őket a fehér lepelről visszaverődő napsugarak éles fénye. Miközben a meredek falusi utcácskán kapaszkodtak fel a szállásukhoz. A vén házinéni megmutatta nekik a szobájukat. Egy egyszerű szekrényen és éjjeliRészlet egy készülő regényből. 9
