Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Botlik József: Tolnai Ottó: Gyökérrágó: [könyvismertetés]
da a Ki megy ezután szódáért című: „meghalt margaréta / édesanyám hibbant nővére / ki megy ezután szódáért /” S a harmadik sor után sornyi szünet, majd: „vérrel teli szifon legyen az emlékműve”. Vagy Selyem bácsi, a fiákeres, akit egyszer látott szironyhavon poroszkálni, felsóhajt: „istenem ha egyszer én is / így belesimulhatnék a világba”. Ez lenne az a kaland, amelyet költőbarátjának, Domonkos Istvánnak üzen táviratilag New Yorkból Uppsalába? Azt írja, hogy ők a költészet felszíni kalandját is végig akarták csinálni, „és a vörös korláton át a mélybe zuhantunk / s most a kénes közegben vakon kóválygunk”. Tolnai Ottó verseskönyvének második része a Bukolikák, vagyis a bocidalok. A Virág utca 3 az újvidéki ház naplója volt, mikrofeljegyzésekkel, a mindennapok szinte bogarasán részletes leltárba foglalásával, felmutatásával. A Gyökérrágó részében a költő ezt folytatja, s az ott még csak alig megjelenő állat-dimenziót erősíti fel, s a valóság mikroszeleteit igyekszik még jobban megragadni. „A fekete dog / henteskutya / halála után — mondta a már idézett interjúban — már csak lelke őriz bennünket egy festmény fehér krétadogja képében / antidogmatizmus /. És a házon észrevétlenül eluralkodik a fehér: fehér pulykák, kecskék.” S mindez angyali átváltozásként történik. Egy adai vendégmunkás drága autójával Adorján előtt a CSALOGÁNY-nál ütötte el a dán dogot, s harmadnap találták meg. A kanizsai rendőrfőnök származtatta vissza a kutya nyakörvét, amely azóta ott lógott a költő fekete íróasztalának oldalán az oltási lánccal és a korbácsszerű pórázzal. Kecskét vásárol a család, s hágatás közben a te- merini Zóni Mihály nyugdíjas borbély és kecske- kupec megjegyezte: valami kutyaövet kössenek a kecske nyakára kötél helyett. „ ... s a fekete dog biliárd / posztóval bélelt öve a fehér gida nyaká / ra került hiszen megszállott antidogmati / zmu- som mindig is hasonló angyali átvál / tozást sürgetett mondta körbe-körbe v / ezetgetve a kecskét a korbácsszerű pór / ázon a diófa sátra alatt”. A Virág utcai házban így kezdett eluralkodni a fehér, amióta megölték a fekete dogot, a fehér gyász a fehér galambok, fehér gerlék, a fehér kakasok, tyúkok, a macska, az angóranyulak és a fehér kecskék képében, s a kamra mögött is kinyílt a fehér orgona, s „a hold kecsketejszagú.” S a túlfinomított lelkületű poétának, aki az ultraviola varratok és az azúr specialistája, át kell állnia bikatenyésztésre. „Két éve — mondta a költő — / a csicsóka- és a karfiolstudiumok, versek folytatásaként / Nyugat-Németországba mentünk spárgát szúrni. Erről a Briliánsban szóltam részletesebben. Ifjúkoromban filozófusnak készültem, és mindig nagy nosztalgiát éreztem Heidelberg iránt, most, noha nyakig sárosán, eljutottam az Alte Brückére, a Filosofenwe- genre, az Alte Universitetbe. Érdekes koincidencia, Erica Jongnak is vannak Heidelbergben írt versei a sárgarépáról pl.” Az ott megkeresett pénzen öt bocit vettek a temerini vásáron, a Virág utca 3 istállójában felnevelték az állatokat, de a gazdasági válság miatt nem vették át őket. így az öt-hat mázsás bikákat nekik kellett levágni. A Virág utca így a szó szoros értelmében vágóhíddá vált. Erről szólnak a széles, leszelt oszlopban írt bocidalok, fogva a bika szarvát, a naturalista leírások az állatok leöléséről, belső szerveikről, a félmázsás marhacombokkal teleaggatott diófáról, a fövő marhanyelvről, amikor a költő „ . . . nyelv/gyökérrágó életemben először komolyabban nyel/vészkedni” kezd. S megint tolulnak az emlékek arról, hogy bika áll az udvar közepén, s egy csöppnyi lányka tartja a láncát. A lassan ürülő istállóban a lemészárolt bikák utáni csöndben már csak egy tehén maradt meg egy borjú, s a fehér kecskék. Véget ért a szörnyű kaland, a spárgaszúrás és a bikatenyésztés, végre kiürült az istálló, s a kutya sincs már... Tolnai Ottó avantgárd költő? Ő maga így vall erről az idézett interjúban: „Ha a fenn érzékeltetett eljárás, módszer avantgardista, akkor avantgardista költő vagyok, ha nem, akkor valami más az, amit csinálok, lírai dokumentarizmus: tolnai- tás-atolnaitás. Mi induláskor inkább a rimbaud-i modernizmusra esküdtünk, a szerb szürrealista esszét szerettük. Mindez arra volt jó, hogy félretoljuk, áttörjük az akadályokat, és eljussunk saját, meztelen világunkhoz. Persze folyóirat-szerkesztőként támogattam minden kísérletet, újat, úgy hittem, csak így manifesztálódhat, mérethető meg teljes szabadságunk, csak így érezhetjük meg határait. Mostanában egyesek arról akarnak meggyőzni, hogy ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, nem tudom, szeretném, ha nem lenne igazuk ... Én különben nem gondolkodok ezekről a problémákról (ha igen, az mind benne van a verseimben), teljesen leköt világom regisztrálása. E módszer kialakításában minden bizonnyal nagy szerepe volt az avantgardizmus- nak is, de nem több, mint amennyi például az alföldi bölcselőknek, Tömörkénynek, Mórának, vagy az innen kinőtt Kosztolányinak, Csáthnak.” Mi úgy érezzük, hogy a Világpor, illetve a Virág utca 3 című csúcsnak tekintett kötetek után Tolnai Ottó írásművészete a csúcson maradt, pedig azt vártuk, hogy valamerre folytatódik majd költői, illetve írói útja. A Gyökérrágó viszont nem igazi folytatás, ezért továbbra is várjuk a jeles alkotóban megérett, de még ki nem munkált szintézist következő műveiben. Botlik József 91
