Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Kamarás István: Mihez igazodik a révkalauz?: diplomások jövőkép egy kisvárosban
Ötödikre: „Legalább egy jó olvasótábort rendezhetnének Malomváron és a vezető beosztású fiatal malomvári értelmiségieknek a jövőformálásról.” Fél év múlva leváltják. A megyei politikai oktatási intézmény élére kerül. Doktori disszertációját a malomvári értelmiségről írja, ebben többek között azt is, hogy „a feltételek manapság nem segítik a valóban nyílt, őszinte, demokratikus véleménycserét, az önálló helyi politikai közélet kiformálódását”. Utószó Malomvár diplomásainak többsége egy mesterségesen gyorskeltetett város szervetlen értelmiségének és quasi-értelmiségének „rendetlen halmaza”, akikre jól illik Varga Csaba (1984) megállapítása, mely szerint „félszerepekkel kínlódik, szellemileg alulteljesít, elhagyatott, tartós identitáshiánya van, mely csak félig-meddig tudatosul, ezért kénytelen látszatidentitásokba takarózni. A többségnek emiatt nincsen egyéni meggyőződése. Ami van, az többnyire hitetlenség, csendes vegetáció.” Malomváron az emberi lét fizikai, szellemi és társadalmi adottságait önállóan értelmező és valamelyest alakító értelmiséget csak igen kevesen képviselik, ezek is általában peremhelyzetüek. Az értéket közvetítők helyén is többnyire csak jó vagy gyengébb szakemberként tevékenykednek vagy áltevékenykednek. Részben azért, mert kevés értelmiségi minőségű ember akad Malomváron, részben azért, mert kevés ilyen pozíció provokálja a malomvári diplomásokat, hogy „felnőjenek a feladathoz”. így aztán kevés malomvári diplomás nevezhető értelmiséginek, vagyis olyan embernek, aki olyan igazság birtokában van, ami értelmezési kerete lehet az utópiának, a realitásoknak, valamint a hivatalos és az egyéni terveknek. A malomvári diplomások tudata jelentős százalékban hiányos, jelentős százalékban kettős (hármas stb.) tudat. A viselkedést irányító „belső kis parancsok” (Hoppál 1984) keveseknél alkotnak következetes, hiánytalan sort, a „belső vezérlés” innen-onnan összeszedett kölcsönökkel működik, és működése elsősorban a fogyasztás területén zavartalan. A malomvári életmód- és értékrendválaszték, ha nem is túl gazdag, szegényesnek sem nevezhető, a választható minták nyilvánossága erősen eltérő. Az egy-két személlyel képviselt — egyébként értékes — minták hitelét és hatását képviselőjük (ritkán előfordulása) különcnek bélyegzettsége nagymértékben rontja. A helybeli értékrendválaszték (miként az érdekek sem) nem jelenik meg a maga sokszínűségével és súlyával a helyi vezetők tudatában sem, akik nem ismerik fel, hogy az áhitott egység értékét a benne megőrzött sokféleség növeli. A diplomások egyes csoportjait leginkább a hedonizmus, másokat a szórakozást csak ki-kirobbanni engedő güzülés, ismét másokat az infantilizmus, megint másokat a realitásérzék hiánya, újból másokat a gazdasági pozitivizmus vagy pragmatizmus jellemez. Sem a helybeli vezetők, sem a „hivatásos tudatformálók” nem ismerik fel (vagy nem merik elismerni), hogy a szocialista életmód „kézzelfoghatóan nem jelent mást, mint ama életmódminták együttesét, amelyek ezeket az értékeket képviselik és megvalósítják. De semmiképpen sem szemlélhető olyképpen, mint amely egyetlen, homogén, uniformizált s ilyen értelemben normatív életmódalakzatot ír elő”. (Pataki 1984) A malom vári diplomások többsége közösség nélküli, a malomvári közösségek száma pedig elenyésző, ezzel pedig bezárul a kör, mert közösség és értelmiség egymást feltételező fogalmak. Hiányzanak nagyon a társadalom partján kikötő szigetek, az „életformaműhelyek” (Gerevich 1982) és a „gyógyító közösségek”, amelyek nemcsak vonatkoztatási pontul, az identitás létrejötte lehetőségéül szolgálhatnak, hanem a másféle közösségekben való toleráns viselkedés esélyét is növelnék. A gyökereitől és közelmúltjától elvágott város lakói akadályoztatva vannak, hogy múltjukba hazalátogassanak. A múltelemzés sem az iskolában, sem a taggyűlésen, sem a köztereken nem mindennapi gyakorlat. A tervezők sem múltban, sem jelenben és jövőben, hanem inkább tervidőszakokban gondolkodnak, így a szárnyalok szárnyából levagdosnak, az 56
