Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Goór Imre: Kopog a vérzőfejű harkály: Tücsöklábak, tökszárdudák: versek

Goór Imre

Kopog a vérzőfejű harkály

Kopog a vérzőfejű harkály a száraz akácderékon.

13 000 méteren jégfröccs és villámok kardjai.

Szabadszállási és winnipegi történések evilág leltári költészetében.

Megindulnak a mezők kóbor pásztoraikkal,

Vörhenyes zergék egyensúlyoznak a Kis és Nagy Medve szikláin, sziken, satnya füvön, szittyós tavak közt fölkavarni porát a végtelennek.

Általunk van a puszta, futó, röppenő madaraival s általunk a mindenség, csillag-barátaim,

akik kívül vagyunk önnön bőrünkön, izmainkon: tűz a napon, urnán a vizsla tekintet.

Megrajzoltuk a 7 x 7 ponthoz a célszerű egyeneseket, elliptikus fekete gömböket rajzoltunk riadalomra s vigaszul; láncokra leltünk, melyek barmok láncai, vagy az International Pacific láncai.

Láncokkal kötni, törni, felhasználni, fogva tartani mutogatnánk legszentebb dolgainkat, melyek vannak is, meg nincsenek; jég a jégen, árnyban a vizsla tekintet.

Látunk-e derék tavaszt még!? Botticelli lányait,

Kosztka körtáncos figuráit a Fa vörös-fekete talaján!?

Tél van: vérző harkály, pásztorok, kóbor villám.

Szabadszállás és Winnipeg.

24