Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Tűz Tamás: Szélsodorta madarak: A létezés ragálya: Nel fuoco d'amore: versek
ГГ1 rr nn A m Tamas Szélsodorta madarak Félelmetes útján a gondolat ősige lesz, vagy szép torzó marad, legjobb esetben esztelen kísérlet, fantazma, grand guignol, a „létezés vétke”, katasztrofális tévedés, apátiák, visszhangtalan miértek, ahogy a vak csöndbe hasítanak, ahogy utánozni kezdik a tompa távoli dobogásokat s naponta jönnek, mint szélsodorta madarak. A parti nádas zúg. Kihalt a park. Szél borzolja a holt arab regéket. Seherezáde nem mozdul, nem ébred. A vincellér várja a zivatart. A létezés ragálya Hűvös volt nyáron is, Tammuz havában, ha éjjel fejjel lefelé zuhantam, álmomban csak és fönnakadt a lábam egy hirtelen kinyíló zöld lugasban. Bár én a lázadó angyalok völgyét félelemből messzire elkerültem, ritkán terült fölém az almák s körték égboltja csillagzón s olyan derülten, mint kanonizált szentek glóriája s mintha ebben egy kicsit bűnös lennék, mert elkapott a létezés ragálya, ahogy valaha anyámtól tanultam, kisurrantam s a zsongó végtelenség szénfekete hajsátorába bújtam.
