Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - "Szabadon szolgál a szellem": Keresztury Dezső válaszol Orosz László kérdéseire

gyűjtését, feltárását nagyon szerettem, olyan kitűnő munkatársaim voltak, mint Berczeli Károlyné, aki utódom lett az osztály vezetésében, vagy egy időben Horányi Mátyás, Hankiss Elemér. Európa egyik legnagyobb színlapgyűjteményét sikerült ott kialakítanunk, egyebek között.

Feladatokat kerestem, nem pozíciókat. A legfőbb feladatomat a magyar kultúra, a magyar múlt szétszóródott, kallódó emlékeinek mentésében találtam meg. Szívügyem volt például a keszthelyi Festetits-könyvtár, az egyetlen megmaradt magyar főúri könyvtár helyreállítása. A helyi párttitkárnak meg a kastélyba beszállásolt szovjet csapat parancsnokának — mindkettő pedagógus volt azelőtt — köszönhető, hogy túlélte a háborút. Hogy néhány műemlék könyvtárunk megmaradt, Varjas Béla, Mátrai László érdeme. Tudományos könyvtárrá nyilváníttatták a keszthelyi, a zirci, a gyöngyösi könyvtárat: ez volt az egyetlen lehetőség a megmentésükre. Én alakítottam ki belőlük műemlék könyvtárakat. Helyi kapcsolatok révén, derék iparosok segítségével sikerült a Helikon Könyvtárhoz kapcsolódó néhány kastélyrészletet is helyreállíttatnom. Kevesebb szerencsém volt a tihanyi bencések könyvtárával. Az államosítás után az ottani bencés kolostor öregek háza lett, mikor az otthont továbbköltöztették, a könyvtár veszélybe került. Illyést sikerült rábeszélnem, vállalja az őr szerepét. Meg is tette, magához vette a könyvtár kulcsát. Takaríttatásáról Zákonyi Ferenc, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője gondoskodott volna. Én a könyvtár megtartására szereztem ígéretet az OKK-tól. Az állományt azonban, az akkori centralizáló törekvéseknek megfelelően, felhozatták Pestre, egy pincében helyezték el, ahol a szokásos csőrepedés végzett a könyvekkel. Mikor Tihanyban megnyitották a múzeumot, a hajdani bencés könyvtárnak már csak egyetlen könyve került elő. Sikerként említhetem azonban a kápolnásnyéki Vörösmarty-ház meg a balatonfüredi Jókai-villa megmentését: ebben nagy segítségemre volt Lakatos László minisztériumi osztályfőnök s az akkor még parányi Petőfi Múzeum vezetője, Nyilassy Vilma. Egykori dokumentumok alapján alakíttattuk ezeket az épületeket olyanná, amilyenek voltak. Hirdetést adtunk fel a szétszóródott berendezési tárgyak előkerítésére. így került elő Barabás Miklós szép arcképe Laborfalvy Rózáról.

Irodalmi kiállítások rendezésével hamarosan szakértő hírébe jutottam, pedig a módszert jóformán akkor tanultam, alakítottam ki én is. Mindenhova engem hívtak rendezni, feliratokat szövegezni, de legalábbis tanácsot adni. Mindez nagyjában már a múlté. De született belőle egy szívemhez ma is közel álló kísérlet: A magyar irodalom képeskönyve. Képes Géza vállalta kiadását, mikor az 1955-ben szervezett Magvető Kiadó igazgatója lett. A könyv megjelentetése nem ment könnyen. Voltak — s képzett középkorkutatók is —, akik azt kívánták, Bessenyeivel kezdjem; mert hiszen a csepeli munkásokat nem érdekli a régi magyar irodalom. Mint annyi másban, ebben sem vették észre a jó munkások lebecsülését. A könyv voltaképpen az első magyar irodalomtörténeti összefoglalás volt a felszabadulás után. Képekkel, dokumentumokkal, idézetekkel beszéltettem el irodalmunk történetét, magam alig írtam egy-egy magyarázó szövegnél többet. A könyv igen kedvező fogadtatása hozta a megbízást A magyar zenetörténet képeskönyvére, de más könyvekre is, amelyeket képekből s szövegekből komponáltam; például az Európai pillanatokra, három Balaton-könyvemre.

— Első szinikritikáit még a harmincas években irta, azóta sem szűnt meg érdeklődni a színház iránt, sőt átdolgozóként, drámaíróként is kapcsolatba került vele. Madách Mózese, amelyet Tanár úr formált át, az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb színházi sikere volt. Sokan azonban vitatják az átdolgozások jogosultságát. Mi erről a véleménye; s hogyan vélekedik általában színházi kultúránkról?

— Németh Antal, a Nemzeti Színház akkori igazgatója már a harmincas évek végén, negyvenes évek elején biztatott a drámaírásra. Szívén viselte az új magyar dráma ügyét, komolyan törekedett rá, hogy a kor legnagyobb magyar íróit vigye színre. A lakásomon határoztuk el Illés Endrével, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal, hogy betörünk a Nemzetibe. Én akkor — lévén színibíráló — csak a baráti közvetítést vállaltam.

6