Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - "Szabadon szolgál a szellem": Keresztury Dezső válaszol Orosz László kérdéseire
„Szabadon szolgál a szellem” Keresztury Dezső válaszol Orosz László kérdéseire T-A. anár úr írásain, egész tevékenységén a magyarság és európaiság összhangja érezhető. Milyen indíttatások révén jött ez létre? Mit kapott ehhez szülőföldjétől, családjától, iskoláitól? — A magyarság és az európaiság összhangja csak eszmény, cél, amely felé törekedni lehet. Már csak azért is, mert magyarság is, európaiság is szüntelenül változott a történelem során. Az európaiság a kereszténység fölvételével vált először a nemzeti lét kérdésévé. Nyilvánvaló azonban, hogy az európaiság, noha a kereszténység döntő tényező benne, teljes mértékben nem azonosítható ezzel. S mennyiféle válsága, új s új jelentése volt a történelem során a magyarságtudatnak! Csak az én életemben is. 1904-ben születtem, a nagy nemzeti tudat virágzása idején. Eszmélkedésem, felnőtté válásom azonban Trianon után kezdődött, amikor a magyarnak rá kellett jönnie, hogy kis nemzet fia, Európa mostohagyermeke. 1945 után lehetőség nyílt arra, hogy a szocialista életforma keresésével a magyarságtudat újjáformálódjék, a magyarság új utakon keresse Európával való kapcsolatát is. De e három szakasz is valójában sokkal bonyolultabb, az uralkodónak tekinthető tudatelemeket számos, egyáltalán nem elhanyagolható erő színezi. A történelem azt tanúsítja, hogy Magyarországon mindig akkor volt eredményes a fejlődés, amikor magyarság és európaiság áthatotta egymást. Amikor megzavarodott egyensúlyuk, amikor az ország hadszíntérré, hódoltsági területté vált, magyarság és európaiság egymást átható világa szigetekre kényszerült visszahúzódni. Ilyen sziget volt például a XVII. században Erdély, annál is kisebb, rövidebb életű szigetek ugyanakkor Pázmány Nagyszombatja, Zrínyi Csáktornyája vagy néhány cívisváros, mindenekelőtt Debrecen. Ez a töredezettség nemegyszer nemzeti tudathasadást okozott később is. Dunántúli kisvárosból származom, Zalaegerszegről. Ezt a várost és vidékét elkerülték a történelem nagy viharai. Fontos zalaegerszegi csatáról például nem tudunk. A helyi hagyomány ugyan megőrizte a török elleni harcok egy epizódját. Az egykori úmapi körmeneten egy zöld zászlót is körülhordoztak: erről azt tartották, hogy akkor zsákmányolták az egerszegiek, amikor egy, Illyés Ozorai példájához hasonló csellel ijesztették el a törököt. Egy daltöredékre is emlékszem ezzel kapcsolatban: „Sánc regiment, sánta kapitány, félre török, magyar elő, jön a vicispány”. A zászlót valójában a múlt század elején hímezték, a daltöredék azonban régebbi, a várost bejáró társaság meg egyenesen pogány eredetű szertartás emlékét őrizheti. Ősi hagyomány meg európaiság, kereszténység ötvözete az Egerszegen és környékén meg a Dunántúl más tájain is élő húsvét táji határjárás szokása is. Kerényi György fölkutatta s értelmezte az idevágó emlékeket. Határjárás című versemben én is írtam erről. Családomban egymásnak látszatra ellentmondó, de épp ezért egymást kiegészítő, teljessé tevő hagyományok éltek. Öregapám Kossuth-párti volt, könyvei közt Táncsics füzeteit is megtaláltam. De jó barátja volt Deák unokaöccsének is, íróasztalán egy névjegynyomót őrzött, Deákét. Apám Széchenyi híve volt, s a maga körében törekvéseinek folytatója. Sokat tett Egerszeg városiasodásáért. Művelődési és sportegyesületet szervezett, nagy kertészként a helyi lapban az ésszerű szőlőművelésről közölt cikkeket. Hat-hét éves lehettem, amikor a Zalán futását olvasta fel nekünk. Nem sokat értettem belőle, de épp érthetetlenségével ragadott meg. Szent szöveg volt, olyan, mint a mise latinja. Ez volt az első találkozásom a magyar irodalommal. Anyám buzgó katolikus létére egyformán lelke1
