Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Bárth János: Jelképpé nőtt virágok

zett foglalkoztatását, valamint a népművészeti termékek piaci értékesítését. Munkájában elsősorban Kujáni Ferenc kanonok támogatására számíthatott. 1939-ben havi folyóiratot is indítottak Kalocsán Magyar Népművészet címmel, amely 6 évet ért meg.

Az 1930 és 1945 közötti újságokban rengeteg tudósítás jelent meg a kalocsai népművész asszonyok és a kalocsai Gyöngyösbokrétások sikereiről. Ebben az időben divattá vált, hogy fontos középületeket, éttermeket kalocsai asszonyokkal pingáltattak ki országszerte. A nagy budapesti kiállítások, pl. a mezőgazdasági kiállítások nem múltak el kalocsai népviseletbe öltözött pingálóasszonyok szereplése nélkül. 1937-ben pl. a párizsi kiállítás magyar pavilonjának egyik helyiségét már kalocsai asszonyok festették ki.

A háborús évek lassították ugyan, de meg nem fordították a kalocsai népművészet népszerűsödési folyamatát. 1953-ban megalakult a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, amely összefogta a rendszeres hímzésre vállalkozó több száz (ma 1500) asszony munkáját és megszervezte a termékek értékesítését. A kalocsai hímzés jeles exportcikk lett. Az 1950-es évek végén, de különösen az 1960-as években, amikor Magyarország kitárulkozott és kibővültek a gazdasági kapcsolatai, elkezdődtek a kalocsai pingálóasszonyok nagy utazásai. A kalocsai parasztasszonyok hajdani faldíszítő művészete hol Brazíliában, hol az NSZK-ban, hol Kuwaitban villant fel a hímzett ruhába öltözve páváskodó és otthon szinte sztárrá magasztosuló kalocsai pingálóasszonyok keze nyomán. A siker mindig óriási volt. A sokszínű, sokvirágú, hivalkodóan cifra magyar jelkép lassan, de biztosan formálódott, míg egyszercsak észrevétlenül természetessé vált.

Pincék Solt környékén

81