Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Fehér Zoltán: "...Nationis Ungarico partim, partim Illyrico...": egy kalocsai sárközi falu népességtörténeti kérdései
számuk, ám annál nagyobb jelentőségük miatt most valamennyit felsoroljuk: „Georgio Cocán et Maria natioe Sclava cujus cognomen ignoratur” (1728) „Marci Mésáros Sive Lanionis Schlavi” (1729) „Georgi Sakan Schlavi.. . Joannes Mahalich Pariter Schlavus” (1729) „Stephani Rakias et Margaretha Rakias nationis Illyricae... Georgi Balas et Magdalena Balas Nationis Illyricae Batyyiensis.” (1748) „Gaspar Kodus et Anna Kodus Sia vis” (1748). Egy Cristanovich nevű férfi feleségéről meg az derül ki, hogy németországi eredetű. „Elisabeths... ex natione Germanica cognomen modo ignoratur...” Érdekes, hogy a nők családneve kétszer is „ignoratur”, azaz ismeretlen. Nem lett volna nekik vezetéknevük? Alig hihető. Inkább érthetetlen, nehezen leírható lehetett. S ez az Erzsébet nevű német nő talán az akkortájt beköltöző németekkel került Magyarországra. Ki tudja rfia már! Az emberek, így a bátyaiak sem igen törődnek nevükkel, annak eredetével, jelentésével. Ritka az, aki megváltoztatja. Annál nagyobb jelentősége van a ragadványnévnek. Ezek jelentése a lakodalmi jelképek, tréfálkozások rendszeres tárgya. (Lugzóláb, Világos, Forma stb.) A nagy számú idegen név között külön csoportot alkotnak a török eredetűek, ami nem csoda akkor, ha tudjuk, a délszlávok még hosszabb ideig szenvedték a török igát, mint mi, s keveredtek is velük. Ennek emléke a bátyai nyelv sok-sok török jövevényszava. A Topchi (Topchia, Topcsia) tüzért jelent, a Haszán (Asan, Asanchic stb.) török személynév. Az Argat (Argath, Argatich, Kargatich) családnév jelentését egy 1696-ból való szentendrei összeírás adja, amikor is a Görögországból, Bulgáriából, Moesiából, Boszniából, Arméniá- ból ide költözöttek között sokan csak keresztnévvel szerepelnek, s ilyenkor a név után az áll: argatin. A német nyelvű leírásban az áll: „Handtlungen, Handtwercken und Tagwerc- ken, oder wie sie solches nennen, argatin”. Tehát az argatok kézművesek, napszámosok voltak. A rakija török eredetű szerbhorvát szó. Jelentését mi is csak szlovák eredetű kölcsönszóval tudjuk „magyarul” mondani: pálinka. Ez az alapszava a Rakiás családnévnek, amelynek képzője azonban már magyar, így e név már polgárjogot nyert nyelvünkben. A névanyag vizsgálata során összehasonlítást végeztünk, amelynek során megállapítottuk, hogy a bátyai magyar és délszláv nevek Horvátország mely körzeteiben találhatók meg leginkább.31 Ábécé rendben ezek a következők: Beli Monastir (15 helységben), Bjelovar (5), Daruvar (6), Dakovo (5), Osijek (8), Slavonski Pozega (7), Krizevci (4), Koprivnica (11), Vinkovci (4), Vukovar (10), Varazdin (5). Ezek a körzetek szinte a magyar nyelvhatár közelében találhatók. Valószínűleg ezen a területen történelmi hagyományai voltak a kétnyelvűségnek. Kérdés persze, hogy a mai névelterjedtségből következtethetünk-e a századokkal korábbi helyzetre. Talán éppen onnan kellene hiányoznia a bátyai neveknek, ahonnan jöttek a délszláv és magyar betelepülők. Mert Kalocsa és a Duna melléke, a határőrvidék, minden bizonnyal csak átmeneti állomásuk volt vándorlásuk során. A magyar és délszláv népesség keveredését HENKEY Gyula antropológiai vizsgálatai egyértelműen bizonyították. Bátyán — mint írja — „a törökös magyarokkal kapcsolatba hozható típusok közül a turanid áll első helyen, az előázsiai (armenid) gyakorisága... jelentős ... Bátyán ... Dalmácia őslakóival, az illírekkel kapcsolatba hozható dinári típus előfordulása jelentős, de nem olyan mértékben, mint ahogy azt az előforduló dalmát családnevek alapján várni lehetne.”32 Jegyzetek 1 CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest, 1897. 2 FRAKNÓI Vilmos: A szekszárdi apátság története, Budapest 1897. 3 VASS Előd: A kalocsai náhije 1548. évi adóösszeírása (In: Cumania VI. Kecskemét 1979.) Uő.: Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsa 1980. 74
