Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez
Mészáros György Újabb adalékok a cigányok történetéhez X. században — más adatok szerint már az V. században — Indiából, a mai Kasmír vidékéről a lakosság egy része, valószínűleg egy kaszt, elindult, és lassú vándorlással Kisázsián keresztül eljutott Görögországba és Afrika északi területeire, majd innen tovább Nyugat- és Kelet-Európába, később kis részük az amerikai kontinensre is. Azóta egy részük integrálódott, másik részük, bizonyos sajátosságait megtartva, adott társadalmi környezetben él. A vándorlás útvonalára cigány hagyományok nem utalnak; így csak nyelvészeti vizsgálatok, meg a cigányokról készült feljegyzések alapján tudjuk útjukat nyomon köverni. Ázsia Azt bizonyosan tudjuk, hogy huzamosabb ideig tartózkodtak Perzsiában és az akkori Örményországban, amelyhez a mai Törökország északi része is tartozott. Feltehető, hogy a nagy európai népvándorlás és a cigányok vándorlása között nincs közvetlen kapcsolat. Indulásukkor a nagy népvándorlásoknak már vége, de valószínűbb, hogy elindulásuk 1—2 évszázaddal korábbi. A kivándorlás kezdetének első — V. századi — időpontjára utal a nagy perzsa költő, Firdauszi egyik leírása, amely szerint Bahram-i Gur perzsa király az V. században tízezer muzsikust hívott be Perzsiába. Firdauszi luriknak nevezte őket. (A szó jelentése ismeretlen.) Ugyanezt megtaláljuk Hamza ibn Haszan al Iszfaháni perzsa származású mohamedán tudós történetírónál is, aki tízezer zottot említ. Mindketten azonban majdnem félezer évvel később írták meg a fenti eseményt. A zott, az indiai dzsát szónak arabosított formája, jelentése: indiai nép. Más források szerint a zottok a VII. században Arábiában telepedtek meg, és miután ottlétük egyre terhesebbé vált, lassan Szíria északi határához húzódtak fel. A második változat mellett szól, hogy az európai cigány nyelv főnévragozása új ind elemeket tartalmaz, az újind viszont erőteljesen csak 1000 körül terjedt el Indiában. A két feltételezés azonban nem zárja ki egymást, ha elfogadjuk, hogy a kivándorlás az őshazából több hullámban történt. Jaroslac Suchy szerint (Die Zigeuner, München, 1968) a mai cigányoknál három fő dialektus létezik: 1. anatóliai örmény; 2. európai; 3. szíriai. Az örmény cigány nyelv hasonló változásokat szenvedett, mint az újind nyelvek. Ezzel szemben az európai cigány nyelvekben ez a változás nem figyelhető meg. Az örmény cigány nyelv főnév- és igeragozása tipikusan örmény ismertetőjegyeket vett fel. Az őshaza elhagyásának oka máig sem tisztázott, de valószínűleg a meg-megújuló muzulmán támadásokkal hozható összefüggésbe. A cigány nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó indiai nyelvek közül való. A cigány igeragozás középind jellegű, régiesebb, mint bármely ma élő indiai nyelvé, a főnévragozás viszont újind eredetű. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a cigány nyelv az újindtől annak teljes elterjedése előtt elválhatott. A cigány szavak többsége indiai eredetű, ez azonban nem azt jelenti, hogy a szavak hasonlóak is a mai Indiában beszélt bármelyik nyelvhez. A hasonló szavak száma rendkívül csekély, így a cigányok az indiai nyelveken nem értenek. 61
