Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Kozmács István: Keleti elemek a balti-finn népek kultúrájában
szóló runókkal. Olyan vélemény is van, amely szerint Antero Vipunen alakjában a valamoi, kolostorban működött András térítőszerzetes alakját is felfedezhetjük. 1 Feltehető, hogy a Kalevala emlegette rinnanristi (mellkereszt) a bizánciak nyakban hordott, mindig maguknál hordott keresztjeire utal.11 KIRKINEN HAAVIOval12 polemizálva azt is felveti, hogy a kekri ünnep a Mithra- kultuszra megy vissza, s Bizáncon át jutott el Karjalába. Felemlíti, hogy már 1137-ben taláható ezen a területen egy Kargälä nevű pogoszty. 2. Viselet és eszközök A viseleti darabokat szemlélve a legszembetűnőbb az ingek oldalra helyezett kivágata, mely ha orosz közvetítéssel is, de bizánci eredetű. Ugyanúgy, mint az inkeri és vót ingeken megfigyelhető haránthímzésnek is, a XII. századi bizánci divat a kiinduló pontja. A szem vőlegény meg éppen úgy tartja karján díszes övkendőjét, ahogy a bizánci nemes vagy a katolikus püspök emelte karjára díszruhájának uszályát (a szem nép az észtek ortodox vallást követő része). A finn-karjalai ornamentika egy része is bizánci eredetű. Ilyent a szoroka főkötők szalaghímzésén, vagy a lepelszoknyák folyamatos díszítésében láthatunk.13 Maga a sor oka vagy finnesen harakka főkötőtípus egyébként kizárólagosan a Finnországon kívül élő karjalai ortodox népesség körében ismert.14 Az eszközök közül a villáseke és a sarló az, amelynek keleti eredetéről szólunk. Finnországban négyféle eketípust használtak. A villáseke (hankoaura) az, amelyik mind felépítésében, mind használatában eltér a nyugati típusoktól. Ez az ekefajta egyfajta váltóeke, amellyel mindkét irányban, oda-vissza lehet szántani. Ez a legősibb, ma is használatos eketípus Finnországban. Két irányból került az országba: Uusimaaba és Hűmébe a Finn-öblön keresztül észt és lett földről, míg Kelet-Finnor- szágba Novgorodból, 1100 táján. Erre az ekeszarv és annak elnevezése utal. A szarvnak két típusa és két elnevezése van. A nyugati típus esetében az eke rúdjai folytatódnak (mennek át) az eke szarvává. Ennek neve kurki, kuret. A keleti típusnál a rudak végén keresztfa van, és ezt alakítják ekeszarvvá (sarui, saruét). Ez utóbbinak neve is Novgorodra utal, ui. az a rogal, rogata or. rog szarv tükörfordítása, míg a kurki elnevezés kured formában Észtországban is használatos. A Karjalai-szorosba a XII. században egy új sarlótípus is került, amely aztán széles körben elterjedt. Maga a szó is, amellyel a keleti típusú sarlót nevezték, ó-orosz eredetű (sirppi). Élesen elválik egymástól az a terület, ahol a nyugati ill. keleti típusú sarló volt használatban. 3. Táplálkozás A finnek által fogyasztott számtalan étel és ital között akad néhány, amely határozottan keleti eredetet mutat. Ilyen a vaasa or. kvas, amelyet kizárólag Finnország legkeletibb részén és Karjalában fogyasztanak. Az ital maga egyébként széles körben elterjedt Kelet- Európában és a Baltikumban. A kekri őszi ünnepe alkalmával készítik a talkkuna nevezetű tésztafélét, amely — mint neve is mutatja — orosz eredetű (or.tolokno). Ugyanígy keleti eredetű a kaurakisseli nevezetű sűrű ital (egy rész zab és két rész víz összekeverésével, savanyító anyag hozzáadásával fél — 3 nap alatt készül el), és az aludttej fogyasztásának szokása. Mindkettő kizárólagosan Karjalára és a Karjalai-szorosra korlátozódik. Az ortodox vallás hatására maradt el a vérrel készülő ételek fogyasztása ezen a területen, melyet a töltelék áruk (makkara) közül a vérrel is töltöttek hiánya mutat. 50
