Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Mátyás Ferenc: A szeretet tüzénél: vers
Mátyás Ferenc A szeretet tüzénél Majd még menekülnétek vissza a természetbe, a városok zajától a levegős hegyekbe, az elhagyott csöpp, árva zsúptetős tanyákba, majd még angyalhitedet kunyerálnád gyerekként s űrrandevúd helyett lenn űznéd inkább a lepkét, majd még isten is kéne, menekülnél zokogva e vigasztalan létből barlangjaidba vissza, ha felismered, hogy szép autód hiába száguld, már a légtér is betelt és sehol sincs országút, eszedbe jut, nem te vagy a Mindenség, dicsőséged annyi, mint az ördögé, ha pusztítod az édent, élnél még volt faludban, még vonzana a látvány gyermekeid ölelve egy karácsonyfa láttán, majd még megmelegednél a szeretet tüzénél, — de félő, nem lehetsz jelen az öröm születésénél.
/
