Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Márkus István: Paraszti önkormányzat a régmúltban és a közelmúltban
tő egyéni szabadság — eredendően feudális-rendi jellegéből az is következett, hogy a falusi önkormányzati formák, ezzel az egyéni és a településközösség közti intézményes kapcsolatok Európa-szerte kevésbé igazodtak a megszülető polgári társadalom és polgári állam új viszonylataihoz, mint a szorosan vett személyi jogok. Sőt, mint a céhek esetében közismert, ehhez hasonlóan bizonyos falusi és mezővárosi autonómiák is sokáig avult tradíciók és partikuláris érdekek hordozói lehettek, ideig-óráig ellenállva az átfogó piac- gazdaság, az állami szintű jogegyenlősítés és a központosítás fölényes erőinek. A falusi autonómiák, eredetükből és jellegükből következően — a legtöbb országban sokáig alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy a mezőgazdaság modernizálásának, a korszerű oktatás elterjesztésének, a település átgondolt fejlesztésének, új nagyságrendű közfeladatok felismerésének és megoldásának, hatékony falusi szociálpolitika kialakításának szervei legyenek. Áttörés ott következett be, ahol a községvezetésben részes csoportok vagy rétegek fokozatosan — a termelés és értékesítés új érdekei és tapasztalatai hatására, másrészt iskolázódásuk, művelődésük, növekvő politikai áttekintésük következtében — feladták tradícióhű, védekező alapállásukat, és önnön ügyükké tették a helyi viszonyok modernizálását. Olyan ügyekben, mint út, vasút, csatornázás, járdák, közvilágítás, egészségügy és — nem utolsó sorban — iskolaügy, a megújult autonómiák képesek lehetnek arra (számos francia, német, angol, holland, svájci és skandináv példa tanúsítja, hogy a más előzményű amerikai községfejlődésről ne is szóljunk), hogy az állam tárgyalóképes, költségvállalásra, ésszerű alkura kész partnerei legyenek. Urbanizációs feladatokról van szó, amelyeknek megoldása sok esetben a község „népességmegtartó erejének” növelését segítheti, ami a helyieknek és az államnak egyaránt eleven érdeke lehet. Feltehető, hogy az újszerű feladatokat ott ismeri fel és vállalja inkább egy-egy falusi kommunitás mérvadó rétege (és rajta át vagy mögötte: egésze), ahol az önkormányzatnak eleven hagyománya él; ahol nemcsak a helyben maradáshoz és ottani boldoguláshoz fűződnek erős érdekek, de a helyi közügyekben való hasznos részvételnek is tradicionális presztízse van. Az autonómia fenntartásában és korszerű érvényesítésében egyéni és kisközösségi érdek olvad össze; de kell, hogy létezzenek megfelelő számban és minőségben olyan emberek, akik a maguk ügyeként, mintegy hivatásként élik át az összeolvadt érdekek képviseletét. Tudni kell azt is, hogy a települések autonómiája csak egyike a számos önkormányzati formának, melyek a polgári társadalmakban működnek; a vidéki kommunitások autonómiája nagy mértékben a társadalmi-politikai szerveződés általánosabb pluralizmusából meríti erejét. Mindenekelőtt a gazdasági szervezetekre, köztük a mezőgazdasági érdekeket hordozó szövetkezetekre gondolunk. Nem kevésbé fontosak az erős autonómiával bíró egyházak, a szakmai és réteg érdekképviseletek, a művelődési egyesülések, végül, nem utolsó sorban a pártok. Ez utóbbiak gyakran oly módon kapcsolják össze falu és város, régió és ország különféle társadalmi törekvéseit, hogy a választási és parlamenti küzdelem szőnyegére dobnak tömegesen jellemző lokális problémákat is, arra kényszerítve vetélytár- saikat is, hogy vidéki bázisuk megtartása vagy kiterjesztése érdekében ugyancsak állást foglaljanak azokban, vetekedjenek azok megoldásáért. A relatíve autonóm községi testületek, illetve a bennük tevékenykedő társadalmi csoportok úgy erősíthetik helyi hatáskörüket, növelhetik tevékenységi szférájukat, biztosíthatják ennek anyagi alapját stb., hogy feltételekhez kötik a versengő pártok egyikének vagy másikának helyi támogatását. A politikai pluralizmus ez esetben is, miként az európai történelem egész menetében, kedvez az autonómiának. * * * Hogy a magyar középkor korai századaiban léteztek-e többé-kevésbé autonóm parasztközösségek, s ha igen, mire terjedt ki, milyen fokra jutott önigazgatásuk, erről az amúgyis töredékesen fentmaradt források jóformán semmit sem árulnak el. Annyit tudunk, hogy 5
