Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Simó Tibor: Két modell - két társadalmi alternatíva: adalékok Bács-Kiskun megyei vizsgálataimból
S ha az ember azt kérdezi, mi a gazdagodás receptje, akkor mindenki: a tanár, a segédmunkás, a párttitkár, a pap, a mérnök azt mondja: „a szőlő”, „a szőlő”, „a szőlő”. A válaszoló 44 éves szakszövetkezeti tag, tagi gazdasága 4 hold szőlő. K: Mi az oka, hogy nincs munkaerő? V: „Ennek elsősorban az az oka, hogy minden embernek megvan a magához való esze. Aki egy kicsit gondolkodni tud, a szakszövetkezettől kap területet és minden további nélkül telepíthet szőlőt. Viszonylag kis befektetéssel (a ráfordított munkát nem számolják fel — S. T.), családi, társadalmi összefogással. Négy év múlva terem a szőlő és akkor nem kénytelen elmenni napszámba. Ha ezeket ma valaki napszámba hívná, kinevetnék... Az elmúlt években többszáz hektár szőlőt telepítettek saját erőből a szakszövetkezetekben.” A 28 éves gépészmérnök: „A szemmel látható nagy jövedelem mögött rengeteg munka van.” Mindenesetre egy olyan társadalomban, ahol a munkaképes lakosság 95%-a az első gazdaság (intézmények) munkaszervezeti hierarchiájának tagja, a nyomott keresetek, a munkaerőpiac hiánya, az előmeneteli lehetőségek korlátái miatt a felhalmozás nehéz és kínos folyamat. Csak a hierarchia bizonyos pontjain felül lehetséges felhalmozás, s még magasabb pozícióknál a lényegesebb felhalmozás. Leegyszerűsítve, e modell reprodukciós mechanizmusa differenciálja a nagy vagyoni különbségeket, mivel bizonyos rétegeket kizár az esélyekből. A másik társadalomszerveződés azt jelenti, hogy az első gazdaság (intézmények) reprodukciós mechanizmusát a második gazdaság reprodukciós mechanizmusa korrigálja. Minél nagyobb a „második gazdaság”, annál nagyobb a társadalmi korrekció. Esély arra, hogy társadalmilag előrejusson akkor is, ha nem csinál(hat) karriert az első gazdaságban (intézményeiben). A magyar társadalomszerveződés két lehetséges modelljéről — azok csúcsairól — szerettem volna egy sokdimenziós vizsgálat alapján néhány, sokunkat foglalkoztató társadalmi jelenségre bepillantást nyújtani. Mindkét modell a maga kategóriájábann a csúcsot jelenti. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Jelenleg az állami preferenciát többnyire az első modell kapja. A második gazdaságot inkább korlátozzák. Rá is fizettünk erre. Hol a sertés, hol a zöldség csökkenését vonja maga után. A korlátok miatt nincs mód arra sem, hogy a második gazdaságból első gazdaság váljék. (A Rolitron szövetkezet talán az egyetlen példa.) A horizontális struktúrák alulról-felfelé szerveződő intézményrendszerei hiányoznak. A kérdés megértéséhez meg kell mondani, hogy társadalmunk helyzetéhez hozzátartozik: 1 )A hátrányos helyzetű rétegeink Európában mindenütt hátrányos helyzetű rétegek lennének. A legjobb helyzetű, legvagyonosabb réteg, az elit azonban a nyugat-európai társadalmakban legfeljebb középréteg lehetne. 2) A differenciálódás okozta feszültségeket, konfliktusokat mindig úgy kezelték, hogy a jobbmódú rétegeket igyekeztek korlátozni, adóztatni stb. Ebből azonban soha semmilyen előnye nem származott sem a hátrányos helyzetű rétegeknek, sem a társadalomnak. Olykor többe kerül az adó beszedése, nyilvántartása stb. költségei, mint a beszedett adó összege. Ilyen pl. a házadó, de valószínű más adók között is vannak ilyenek. A jelenlegi társadalmi struktúra olyan reprodukciós mechanizmust jelent, ahol nem az a „veszély” fenyegeti a társadalmat, hogy tagjai meggazdagodnak (bár egyedi esetek vannak és lesznek is), hanem egyre növekszik a hátrányos helyzetűek száma és aránya; nagyobb a társadalomban a konzisztensen lesüllyedők, mint az előrejutok aránya. Társadalmi feszültségeink kezelésének alapvető és hatékony módja a strukturális viszonyok kezelésén múlik. Sőt a kezelésnek feltehetően oda kellene vezetnie, hogy a változásokhoz alkalmazkodó, önfejlődésre képes struktúrák alakuljanak ki. Lehet, hogy ez már utópia? Erre a kérdésre talán akkor sem tudnék válaszolni, ha a terjedelem nem korlátozna. Irodalom: 1) Robert Péter: Státusz-mobilitás a magyar társadalomban MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 2) Módra László—Simó Tibor: A társadalomszervezödés két modellje. Társadalomtudományi Intézet. kézirat 350 1. 76
