Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Simó Tibor: Két modell - két társadalmi alternatíva: adalékok Bács-Kiskun megyei vizsgálataimból

Soltvadkert szövetkezetei több mint kétszerannyi háztáji terméket értékesítenek, mint a 12 ezernél több lakosú Tiszakécske szövetkezete.

Ismeretes, hogy Tiszakécske a maga kategóriájában a csúcsot jelenti, valaki egyszer azt mondta: olyan, mint a „szocialista álom”. Iparosodott — jó iparvállalatokkal —, van termelőszövetkezete, állami gazdasága (most a Szikrai ÁG. része), gimnáziuma, kereskedelme, Tisza-partja, termálvize, üdülőterülete stb. Vizsgálatunk ideje alatt elnyerte a városi címet is. Soltvadkert inkább agrártelepülés, kevés iparral, egy százhektáros vízgyűjtő tavacskával, mely egyben üdülőterület is. A maga kategóriájában a híre is kiemelkedő: tudnak dolgozni, termelni, jómódúak. A harmincas években is mindkét falu kiemelkedő volt. Ókécskéről Móricz Zsigmond „Boldog falu” címmel tudósított, Soltvadkertről Erdei Ferenc írt elismerően. A harmincas években Ókécske polgár-paraszt házaiban ártézi kutak nyomására alapozott fürdőszobák voltak. Parasztházak vízvezetékkel!

Vizsgálatunkat hazánkban kevésbé ismert metodológia alapján végeztük. Abból indultunk ki, hogy az egydimenziós vizsgálatok mindig hierarchikusak. Akinek kevesebb az iskolája, az mindig alacsonyabb helyre kerül, mint az, akinek felsőfokú végzettsége van. Ugyanez látható, ha a szociológus a munkajellegcsoportok szerint osztályozza a társadalmat. Mindenki ismeri ezt a társadalmi hierarchiát, ahol a társadalmi gúla alján van a segédmunkás, felette a betanított-, majd a szakmunkás, afölött a szellemi, végül az értelmiségi foglalkozásúak. Ebben a módszerben azonban túl sok dolog sántít. Egyrészt mindig hierarchikus képet kapok a társadalomról. Másrészt előre tudom, hogy milyen hierarchiához jutok, s ezekbe a kész dolgokba sorolom be a társadalom tagjait. Ha pedig elhagyjuk a „lent” és „fent” jelzőket, s ehelyett a „főirányt” és „nem főirányt” használom, még azt sem tudhatom, merre van a „fel” és merre a „le”. Nem is beszélve arról: ha a társadalom nem hierarchikus tagozódású. Érdekes módon egy-egy településen az emberek meg tudják mondani — a helyi értékektől függően —, hogy ki van „fent”, s ki „lent”, ki csinált karriert és ki deklasszálódott, csúszott le. Egy átlagos ismeretekkel rendelkező ember egyáltalán nem tisztelte az egydimenziós tudományos magyarázatot a társadalomról, amikor pl. „csóró értelmiségről”, a „senkivel nem cserélő kőművesről” stb. beszélt. A munkajelleg, iskolai végzettség hierarchiája sokáig elfedte, hogy hátrányos helyzetű értelmiségi is van, és segédmunkás is tartozhat a legkedvezőbb helyzetűek, az elit közé.

Úgy gondoltuk, olyan metodológiára van szükség, amelynek révén egzakt választ tudunk arra adni, hogy a vizsgált társadalom szerkezete milyen sajátosságokkal rendelkezik, illetve alegységeiben vizsgálva, milyen konkrét módon reprodukálódik. Leegyszerűsített példánál maradva, a vizsgálatok rendszerint azt tudják megállapítani, hogy az egyik településen több az ipari munkás, a másikon kevesebb, több vagy kevesebb a felsőfokú végzettségű szakember. S ettől függően kapták meg a „fejlettebb” vagy „elmaradottabb” jelzőt. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy a társadalom szerkezete nem egy-, két-, hanem sokdimenziós. Az egyének helyét a társadalomban nem az egyetlen, hanem az összes státusza és szerepe jelöli ki. Leegyszerűsítve: más egy tanár helye a társadalomban ha nincs, vagy ha egy „szuper”-lakása van. Más egy vállalati igazgató helyzete, ha a városi vagy a központi bizottság tagja — akkor is, ha egyébként a vállalatok nagysága, a személyi fizetésük azonos is.

Nos, mi úgy gondoltuk, hogy a fontosabb státuszokat számbavesszük, az összetartozókat dimenziókba soroljuk. így jutottunk tíz dimenzióhoz. Ezek szerint az általunk vizsgált egyéneknek a következő dimenziókban lehet több-kevesebb társadalmi pozíciója: 1) lakás, 2) lakóhelyi infrastuktúra, 3) vagyon, 4) második gazdaság, 5) képzettség-kultúra, 6) szabadidő, 7) presztízs a településen, 8) presztízs a munkahelyen, 9) munkamegosztásban, 10) intézményrendszerben elfoglalt státuszai. Az egyes pozíciókat egy vertikális tengelyen értékekkel láttuk el, összevontuk, és klaszter-analízis segítségével nagyteljesítményű számítógép csoportosította a vizsgált sokaságot. Most a variációkat és a kiválasztás módját elhagyom, csak a végeredményről beszélek.

A klaszter-analizálás és azonosítás előtt nem tudtuk, hány státuszcsoportot kapunk. Végül 6-6 csoportot tudtunk azonosítani. Azt gondoltuk, a különböző csoportokban a

73