Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 6. szám - Baconsky, Anatol E.: Szerény felirat: A kút: Felszálló hóbuckák: Ötödik elégia: versek: Tóth István fordításai, a fordító jegyzetével

Ötödik elégia

Elegia a V-a

Nem vagyok sem fiatal, sem öreg;

rokona, ellensége senkinek;

sem jó, sem rossz, sem a halálban gyáva;

sem tunya életű, sem élveteg;

sem túl közel, sem túl messzi nem állva,

nem vagyok túl vérmes, sem beteg.

És mégis kór senyveszti minden izmom, ahogy trópusi láz emészt el titkon; és úgy gyötri a nap véredet, hogy aranytűkkel tűzdeli, s egy évszak álmát követnéd — amit nem lehet látni sem — ámde végtére legyőz majd.

Valahonnan folyton kiáltnak értem; zsebkendőmön három vércsepp már régen feltűnt, de nem tudom kitől vagy honnan származtak hozzám az intő jelek.

Csak azt várom, hazám, hogy benned hunyjam le űrbe tévedt, sötét szememet.

Tóth István fordításai

49