Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 6. szám - Beke György: Végvár
Resica tovább is beszédtéma marad a vasúti kocsi közönsége között. A kétszáz esztendős iparváros újdonságai Végváron visszhangoznak... A gépgyárban harmincezer lóerős hajtómotorokat készítenek. Nem mozdonyairól híres már Resica, nem is csupán vízierőművek itt gyártott turbináiról, meg zsilipberendezéseiről, hanem újabban a világóceánokra szánt hajók roppant motorjairól, nagyobbak az emeletes házaknál... Végvárra tartva ilyképpen észlelhetem a Bánság nagy iparközpontjainak fejlődését is, Resicabánya, Boksabánya, Lugos, Temesvár ritmusát, s ebben a lüktetésben a hajdani végvári letelepülők utódainak sorsváltozásait. Nyomban ellenőrizhetem is információimat. A tanácsházán Gheorghe Pemeac elnök egymagában „őrzi a vasárnapot”, ahogy mondja. Középtermetű, vöröses arcbőrű és bajuszú, harmincegy éves férfi, világosszürke szemében megnyerő nyíltság: — Miért hajtom én itt az ipart? Apám állomásfőnök volt Végváron, láthattam, hogy milyen testet-lelket őrlő élet az ingázóké. Állomásunk van, igaz, de Temesvárra, Lúgosra s hát még Reasicára csak átszállásokkal lehet eljutni... A Temesvárra menő ingázók hajnali 4 óra 23 perckor indulnak, délután fél hatkor érkeznek haza. — Mégis vállalják? — Őseiket a föld hozta ide, most az ipar vonzza el az embereket. Végvár lélekszáma jelenleg 1610, de csak 360 személy dolgozik a mezőgazdaságban. Ugyanez az arány a Végvárhoz tartozó két román faluban, Sebeden és Kádáron. Fogy a lakosság mindenütt. Gondoljon arra, hogy egyedül Sebeden századunk elején 2537 személy élt, most az egész község, három falu népessége 2864 lélek, s ebből, mint mondtam, 1610-en végváriak. A megoldás a helybeli ipar kiépítése. Nem nagy üzemekre gondolunk, hanem kisebb műhelyekre, városi gyárak itteni fiókjaira. Ezt az iparosítási formát szorgalmazta a néptanácsok harmadik országos kongresszusa is. A helybeli ipar ideköti a fiatalságot, valamelyest visszaállítja a nemzedékek egyensúlyát, mentesíti az embereket az elcsigázó vonatozástól, helyben hasznosítja azt a roppant energiát, amely a végváriakban mindig megvolt. Két helybeli ipari vállalkozás indult be Végváron. Megyei üzem fiókja az egyik, itt ötvenen találnak szakképzett munkát. Másik műhely frissiben létesült, a néptanács vállalkozása, eddig már huszonnyolc asszony, leány dolgozik benne: textilkészítmények gyári hibáit javítják ki. — Bízom abban, hogy ezek a műhelyek újabbakat „csalogatnak” ide, — mondja az elnök. — Ilyen az ipar természete. Úgy tetszik, alapvonása a bizalom. Falujában, az ipar erejében, egyáltalán az emberekben. Még azokban is, akiktől egy időre elfordult a közbizalom. Ilyen fiatalember Fehér Attila. Nyúlánk, borzas, sovány arcú, huszonöt esztendős, karbantartó lakatos. Temesvárra ingázott, a megyei turisztikai vállalathoz. Többet hiányzott, mint amennyit dolgozott. Megrótták, megbüntették, felmondtak neki. Mégpedig a Munkakódex utolsó pontja alapján. Az ilyen embert nem egyhamar veszik fel sehol.. Gheorghe Pemeac ismerte a helybeli műkedvelésből, Fehér Attila szívesen játszott színdarabokban, énekelt, konferált. Végváron elegendő lehetőség nyílt számára az önkifejezésre: mintegy tizenöt műkedvelő alakzat van, az iskolai színjátszáson és a diákszavalók csoportján kívül. Színjátszókból két együttesre is kitelik, noha jóval nagyobb bánsági községekben alig lehet összeverbuválni néhány vállalkozó fiatalt, hogy ne maradjanak szégyenben a versenyeken. Végváron még bábozás is folyik, évtizedekkel ezelőtt indult, aztán a bábok a kultúrotthon padlására kerültek, ott találták meg a mostani fiatalok, az iparosok ingyen kijavították a felszerelést, Tályai Klára könyvelőnő pedig megszervezte a bábszínházát. A Művelődési Hét mintegy 180 helyi műkedvelőt mozgat meg, fiatalokat főként, de olyan ötvenes férfit is, mint Szőke György, a téesz könyvelője, aki egész életében örömét találta a közös színjátszásban, éneklésben. — Ebben az önkéntes igyekezetben ismertem meg igazán Fehér Attilát. Nem züllött, nem lustálkodott, más oka lehet szakmai hanyagságának. Elbeszélgettem vele. Szülő nélkül nőtt fel, a nagyanyjánál élt, aki mindent megengedett neki, éppen nagy szeretetével 40
