Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Simon Ottó: A néma Cédrus: Eszméletem rejtelmes szigetei: versek
Eszméletem rejtelmes szigetei kezdetek kezdetén a mindenség édeni teljessége égigérő-csend néha vércse rikolt megrezzennek a fák megriadt madársereg-felhőkkel úszik a harangszó más határba toronyból toronyig látok világom végéig kész már a térkép rajta minden májusi cseresznyefa fehér eperfa erdeiszamócás bozótosban kanyargó vadcsapás át nem ugorható vízmosás berekben járható ösvény elrejtett madárfészek tikkadt szöcskéket itató gémeskút búzavirágos kőkereszt vörös pléh-Krisztus és minden útelágazás itt nem tévedek el eszméletem rejtelmes szigetein fényben szivárványlanak tündökletes szerelmeim csikó-hempergésre ingerlő rétek fejedelmi lomb-sátraim a fák búzamezők hűséges őrzői szirmukkal simogató Napvilágon szememre szénlő pipacsok erdők erdejében virág-rengeteg illattal részegítő kancánk bársonyos fara Irén héjából kibontott mezítlen narancs-ágyéka És akkor villámsistergéssel alászállt az Úr lángpallosával űzött ki az Éden-Kertből Istenkáromlásomért parazsat ígért nyelvemre szememre hályogot pedig a tiltott gyümölcsből nem is ettem alig-alig érintettem 64
