Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 5. szám - Tóth Béla: Hazagondolások: önéletírás - VI., befejező rész

így aztán, szépen, csöndöskésen elvagyogatunk.

— Ez nem egy személy?

— Á.

— Az ördög is megunná örökké egy tönkön ülni.

— Több?

— Á. Többet nem győznék.

— Kettő?

— Öt-e, vagy hat, de több kettőnél.

— Kikerülnek az adonyiak közül.

— Adonyból valók?

— Fenét. Adakozók.

Nem akárkinek lehet a gergőt a kezébe tenni. Dehogy. A hajlamát kiismeri az ember. Olyanok markolják meg, akik elárvultak az uruk mellől.

Nem én találtam föl az ilyen kéredzkedést.

Apám nyári vasárnap délutánokon a kazlak hűvösében szeretett a legénykori cimborákkal beszélgetni. Asszonynak, gyereknek a közelükbe sem lehetett menni. Politizáltak. Fiatal korukra is visszaemlékezgettek.

Kíváncsi voltam. Befúrtam magam a szalmába. Ott forogta ki a szó közöttük, hogy milyen praktikákkal éltek.

Magam is próbát tettem. Bevált.

Bevált, ahogy mondom.

Nincs sok lári-fári.

Úgy, úgy. De pletyka nincs utána.

A lakodalmas házak siettek a szájtáti piszkos vendégeiket megtraktálni. A tisztesség is azt parancsolta, de a védekezés szintén. A násznép vonulásakor a kezebeli üvegekből, minden kapuban állónak illett inni az új pár egészségére. Aki ezt nem óhajtotta, az a menet muzsikájára nem nyitott ajtót. A kerítés hasadékain leselkedett.

Estefelé, amikor az összeadott új pár a vacsorához ült, a határból hazabogárzó gyalogmunkások piszkosai megbámulták a nyitott kapun belül folyó mennyegzőt. E közben szívesen vette, elvárta a piszkos vendégség, hogy részeljen a földi javak enni- innivalóiból. Hordták is kifelé a fölsöpört árokpartra a leveses tálakat, kanalakat, borokat.

Ilyenkor a piszkosok között nagy megelégedés ütött tanyát. Hamarább kapták a traktát, mint a hivatalosok. Különben éhségüktől hajtva tettek olyan vandálságokat, azt a kárt és szégyent nem lehetett soha jóvátenni.

. Egész bográccsal kilopták a paprikás húst. A sült húst, a fonatos kalácsot. Okkal-móddal a borokból is kilopogattak. A piszkosok vigaszsága is fölparázslott a lakodalmas ház előtt, flálás bosszúból kibontották a kukoricagóré léceit, a csöves leömlött a disznóólba. Öreg verebeket szedtek össze, s neki eresztették a násznépet világító petróleumlámpáknak. Mind leverték az üvegjeit, sötét borult a násznépre. Rossz jel.

— Lükni köllött volna a piszkos vendégeknek! — sóhajtották.

Az innenső világ

A fölszabadulás első pillanatától áradó időt így nevezi a falu. Jobban a szájára esik, mintha évszámokon nyámmogna. A közelmúlt eseményeire azt mondja: aratáskor, krumplikapáláskor, szénahordáskor, újévkor, húsvétkor, karácsonykor. Kisasszonykor, Gyümölcsoltókor, Mihálykor, Szentgyörgykor.

A régen zajlott eseményeket történelmi nevekhöz köti: Mátyás király-, Dózsa-, Rákóczi-, Ferenc Jóska-kora.

Amikor általánosságban böcsmérlően feszegeti a múltat, azt mondja: a szamárorrú

38