Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Tóth József: Ember - település - környezet az Alföldön
ba, és annak szükséges eleme volt: vagy takarmányként vagy tüzelőként vagy trágyaként hasznosult. Nem halmozódtak fel szemétdombok, gondot legfeljebb az összetört üveg okozhatott. Az Alföld felszabadulás utáni fejlődésében a döntő tényezők természetesen azonosak az országosokkal. Ezek a történeti tények, illetve folyamatok azonban sajátosan érvényesültek az Alföldön. Közöttük elsőként a földosztást kell említenünk, amely hozzájárult az alföldi tanyarendszer mennyiségi csúcsának kialakulásához, hiszen az újonnan földhöz juttatónak jelentős része valamilyen, sokszor csak hirtelen összeeszkábált tanyát épített magának a kapott földön. A lakosságcsere, illetve a különböző ki- és áttelepítések csak az Alföld egyes részeit érintették; vagy közvetlenül vagy pedig úgy, hogy a földhöz helyben nem juttatható agrárproletároknak másutt, sokszor a Dunántúlon, a kitelepített németek helyén tudtak földet biztosítani. így bizonyos mozgás zajlott le az Alföld népességében, amely valamelyest megbolygatta az évszázadok során kialakult és alapjában véve immobil struktúrát. Az Alföldet hosszú ideig lényegében érintetlenül hagyta a felszabadulás után kibontakozó extenzív iparosítás. Ráadásul e hagyományos iparvidékeinken megvalósult nehézipar-centrikus iparositás pénzügyi alapja az Alföld tradicionális gazdasági ágából, a mező- gazdaságból elvont nemzeti jövedelem volt. Az összeszűkült forrásokból létesült legszükségesebb infrastrukturális beruházások is az iparhoz kötődtek. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, különösen az e folyamatban elkövetett túlzások és hibák átmeneti egzisztenciális bizonytalanságot eredményeztek. Mindezek azzal a következménnyel jártak, hogy a népesség nagy arányban vándorolt el e régióból. Miközben az ország népessége a felszabadulás óta (az utóbbi évek lélekszám-csökkenését is figyelembe véve) mintegy másfél millió fővel nőtt, az Alföldön ugyanannyian élnek, mint négy évtizeddel ezelőtt. Más megközelítésben: az Alföldön mintegy félmillióval élnek kevesebben ma, mint amennyien élnének, ha ez az elvándorlás nem zajlott volna le; ha a régió nem vesztette volna el négy évtized teljes természetes szaporodását. A népességszám ilyen módon való alakulása, az elvándorlás természetesen a népesség belső (kor, nem, iskolázottsági szint stb. szerinti) szerkezetét is átalakította, az Alföld számára korántsem előnyös módon formálta át: statisztikailag az alföldi emberek az országos átlagnál idősebbek, szakképzetlenebbek, iskolázottsági szintjük alacsonyabb és torzabb körükben a nemek aránya is. Az interregionális vándorlások mellett a népesség társadalmi átrétegződése és belső területi átcsoportosulása is lezajlott ebben az időszakban. A fejlődő, átformálódó mezővárosok, az iparosodó nagyobb települések, a strukturális gondokkal küszködő óriásfalvak, a nehezebben változó kisebb mezővárosok egymásmellettisége, a falvak fokozódó differenciálódása, a tanyavilág területileg eltérő ütemű bomlása egyben a népesség intraregionális átcsoportosulását is jelentette. Ez a belső átcsoportosulás viszonylag lassú volt ugyan, de több évtized távlatában jelentős eltéréseket eredményezett az alföldi népesség belső területi elhelyezkedésében. A régiónak az 1960-as évek közepétől kibontakozó tervszerű (bár nem ellentmondásmentes) iparosítása, az infrastruktúra kezdettől fogva lakossági erőforrásokat is mobilizáló fejlesztése, a mezőgazdaságban lezajló változások (a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása, a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedése, a kemizá- lás, az ipari tevékenységek térhódítása a mezőgazdasági termelésen belül, a nagyüzemek kialakulásával együttjáró új települési formák, üzemi központok, készenléti lakótelepek, új települések létrejötte) lényegesen átalakították a hagyományos alföldi települési képet. A tanyarendszer válsága tulajdonképpen már az 1940-es évek végén megkezdődött. Politikai nyomás is irányult a tanyák megszüntetésére, és az új, a szocialista terveknek, elképzeléseknek, eszménynek jobban megfelelő mezőgazdasági településrendszer kialakítására. A tanyák megszűnése differenciált folyamat volt, a mezőgazdaság termelési feltételeinek megfelelően zajlott, és differenciálódott aszerint is, hogy a tanyák milyen közlekedésföldrajzi helyzetben voltak tágabb, vagy szűkebb környezetükben, milyen volt a mező- gazdaság uralkodó üzemformája, mennyire maradt meg a tanya gazdasági szerepe, milyen volt a középszintű vagy helyi vezetők realitás-érzéke. Napjainkra olyan helyzet alakult ki, hogy a tanyák megszűnési folyamatán belül e folyamat lassú vagy gyorsabb volta következ35
