Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Temesi Ferenc: Por: regényrészlet
a szerelemnél talán kevésbé önző érzés) mint az alföldi parasztság kiszenvedte, nagy tehetségű Erdei Ferenc (—> szerkeszt), vagy Reitzer Béla, aki a Porlódi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival hozta össze. ~, aki — akkoriban ez még nem volt olyan szenzáció, mint manapság — Sík Sándortól magyar, Marót Károlytól pedig görög irodalmat tanult, már ekkor is legszívesebben nemzetközi joggal, jogbölcselettel és alkotmányjoggal foglalkozott. Első szemináriumi dolgozatának „Jog és kényszer” volt a címe. Jövőbelátó cím. Mert bár ez az elme, tudása kiterebélyesedvén, jól látta, hogy Mátyás király haláláig (a gyöngébbek kedvéért: 1490) ez az ország inkább volt Nyugat-Európa pereme, mint Kelet-Európa széle, s csak további fejlődésében rekedt meg — Lengyelországhoz és Csehországhoz hasonlóan — a keleteurópai önkényuralmak zsákutcájában; szentül hitte, hogy a mostani, 1945-ös felszabadulásban a magyarság igazi felszabadulása jött el; olyan harmadikutas szocializmusról álmodozott, amely köztulajdonba veszi ugyan a termelőeszközöket, államosítja a pénzintézeteket, földet oszt stb., de egy népfrontos többpártrendszer keretében a nyugat-európai évszázadok alatt kifejlesztett szabadságtechnika elsajátítására törekszik. Ez a gondolkodó tudta, hogy a felvidéki magyarok egy részének [200 000 (kétszázezer) ember] egyoldalú kiutasítása Csehszlovákiából olyan követelés, amely Horthy bevonulására vezethető visz- sza;(-* rádió) az meg a nemzetiségi elvet az egykori nemzetiségek javára figyelmen kívül hagyó trianoni határok igazságtalanságával magyarázható; míg ezek a régi Magyarország nemzetiségi politikájával. Ez a politika pedig a magyaroknak azzal az 1848-as emlékével, hogy őket nemzetiségek a Habsburg-reakció oldalán hátbatámadták; ez meg megint mással — és így a végtelenségig ebben az ördögkerékben. Mindezt s még ennél többet is — tisztán, elfogultságmentesen látta ~, csak azt a makacs tényt nem akarta tudomásul venni, hogy a győztes hatalmak immár egymásnak estek; a világ két pólusú lett, mint egy közönséges zseblámpaelem — s nincs más út Magyarország számára, mint választani a polgári vagy a szocialista társadalom, illetve az amerikai vagy a szovjet befolyás között. Bár nem tudom, mennyire választhat egy paraszt a sakktáblán. ~ mindenesetre feltételezte, hogy akár önálló életbe is kezdhet. Eme vélekedését — Szótáríró szemléleti fölénye persze csak utólagos, és így erősen kétséges — annak tudatában is fönntartotta, hogy lassan egy éve is elmúlt annak, amikor az ember az emberre az első atombombát (—>) ledobta. Dehát Porlódon olyan tikkasztóak a nyarak. (—» téveszme) tájnyelv (Honjaim: ne várjatok tőlem újabb eszmekergetést a tárgykörben. Megtettem én ezt az „őzés” szócikkben. Most, hogy megismerjétek saját szótáratok „tűréshatár” címszavát, az itt következőket porlódi dialektusban fogom előadni. Egyszerűen porlódi beszédet akarok már hallani. Elvégre magam is porlódi volnék, vagy mi a fene. A történet apámé, csupán az intonáció az enyém.) Ez akkó’ úgy vót, hogy éggyik nap azt költött tanítani, hogy Horthyt a németök elhurcolták, másik nap mög már hazaáruló lőtt. Éggy cipésznek, vagy éggy asztalosnak nem változott a munkája, de a tanítónál csak az égyszöréggy maratt mög. Vót aki ezt nem bírta. Az öregebbje közű’ sok beleroppant. De mi, fiatalok, láttuk, hogy a régi rönd mögérött a bukásra, csak azt nem tuttuk, kié lössz az újba’ a vezető szerep. Ezt negyvenötbe’ még nem löhetött tisztán látni. Elősző úgy vótam vele, hogy én nem lépők be eggy pártba sé. Többsző’ győz az okos, mint a bátor: a legtöbben a tanítók közű várakozó állásponton vótak. Dehát nincs az az okos, akin éggy fortélyos ki nem fog... Én például eljárogattam a szociáldemokraták pédagógus pártelőadásaira. (Ez is érdekös, hogy akkoriba „tanerőnek” hívták a tanítót, csak később lőtt pedagógus.) Szóvá’ éggysző’ Nyéki Ferenc tanfelügyelő tartott ott előadást, és fölemelte a kézit: Öt demokratikus párt van, mutatta az öt ujját, amelyik tanító vagy tanár, pláné vezető embör nem tud ezök közű’ választani, azza’ baj van.! 21
