Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 5. szám - Gyurkovics Tibor: Kutyaugatás: Dalocskák: Csorda: versek
De mindez milyen mellékes! Az űr szalad bután fékezhetetlenül rohan rohan még ötvenezer évig mig véget érnek akik végét érik marad a köd s a sűrű ködön át mindig ugarnak este a kutyák. Dalocskák Elvált Isten engem úgy segéljen nem lesz még egy feleségem de ha lesz még kettő három a gyújtóst a hátán vágom Idill Az olajfán ül a cinke februárban eleinte aztán égbe rugaszkodik és a kerti székre szarik. Pipások Őrületnek pipaszárán füstölög a magyar ármány ez is szivja az is ontja T rianonból Trianonba. Mohó Szerette a marhafelsált szerette a nőt ha elvált a kisseggűt a nagyhajút a gyomrán kilyukadt a lyuk.
/
