Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - Czére Béla: Kvartett: elbeszélés
semmi, itt rohad a szakközépiskolában, ahol szánalmas balek, nappali, esti és levelező órák, osztályfőnökség, KISZ tanárság, önképzőkör, az összes rendezvény és a nyári tábor, még a bálokra is ő szerződteti a zenekarokat, hónapokig tart, amíg betanítja az irodalmi műsorokat, igaz, egyszer Pintért is játszottak, a hazatérést, Pikier Mari azt kérte álnokul, hogy állítsa be az egyik jelenetet, ő lett Joey, s az a kis dög magára rántotta, még a lábaival is átfonta, alig tudott kiszabadulni, persze a darab szerint fordítva kellett volna, Joey-nak kellett volna magához ölelnie Ruthot, így aztán ő előre nem is gyanakodott, de utána égett a pofája, az osztály hetekig pukkadozott a röhögéstől. Lesz, ami lesz, megiszik még egy korsót és egy cseresznyét. Diszkrét, steril a kiszolgálás. Kis boksza elegáns liget. Itt elücsöröghet egy ideig. Nem éppen a tanári fizetéséből, inkább a felesége jövedelméből. Apostol, Kárpátia, Százéves. Ezekbe az egyetemi ösztöndíjából járt a hatvanas években. Ha olyan kedve volt, libasorba állította a korsókat az asztalán. Ma a tanári fizetéséből ugyan melyik belvárosi étterembe tudna beülni? Átkukkant a másik bokszba. Ötvenen felüli német nő viháncol ott egy magyar selyemfiúval. Valamelyik bárban szedhette fel, vagy a Gellértben, a meleg medencében. Nevet a fehér műfogsor. Nemsokára beleharap vele a fiúba. Az németül gügyög hozzá, mintha egy lassított filmben játszana, úgy formálja a szavakat. Amikor az asszony előveszi az öngyújtóját, sanda pillantást vet a táskájába. Megissza a harmadik cseresznyét is, éles a kép, Júlia anyja a hatalmas fekete kakast kergeti a tyúkudvaron, a piros taréj rémülten menekül a tyúkok riadt kotkodácsolása közben. Félórája még a tyúkokat pitéké és most nyakán a kés mindjárt, de még szembefordul az asszonnyal, éles csőrével belevág a térdébe, aztán bemenekül a tyúkok közé az ólba. A tyúkok azonban eloldalaznak mellőle, rést nyitnak a halála számára, anyósa benyúl érte, már a nyakát szorítja. A farönk ott van a drótkerítés mellett, a kakas megadóan ráhajtja fejét,mint aki hirtelen beletörődött a megmásíthatatlanba, nyisszan a kés a torkán, a tyúkok közömbösen sétálgatnak tőle fél méterre. Vér bugyog a kakas nyakából, az asszony kezének szorítása enged az állaton, a kakas váratlanul kitépi magát a markából, lecsüngő fejét már csak az inak tartják, oldalra csapott tarajával rohan végig az udvaron. „A dilettáns módon kivégzett kakas” — morzsolgatja fogai között a képet valami hirtelen feltörő mazochista szenvedéllyel, „dilettáns módon kivégzett kakas”. Felpattan, érzi, már majdnem részeg, a mosdó felé indul, aztán lábujjhegyen jár, mint aki ki akar kerülni valamit, nedvesen hunyorgó szeme síkjában is lépeget valaki, előtte fut, taraját lóbálja a fekete kakas. Erzsi Szunyálni kéne, de jó volna, ez a szolgálati szoba is remekül megtenné, hol van még az este, amikor a bordó kosztümjét felveszi, hogy a hülye vendégeknek kapcsolgassa a készüléket a tévészobában. Lehetne aludni és mégsem lehet, mert hízik, mint egy disznó, abból a dekoltált egyenruha-kosztümből is mint két hatalmas sonka dagad ki a keble, mintha két parasztsonkát akasztott volna a nyakába valaki, hiába nyomja a melltartó felfelé őket, fölül ellaposodnak, alul viszont hatalmasan kiöblösödnek, melltartó nélkül pedig ezek a mellek mintha a köldök irányában keresgélnének valamit. Hát neki is muszáj úgy meghízni, mint Bálintnak, az legalább a piától hízott meg, hiába hagyta abba, most már nem tudja a zsírrétegeit leadni, de mitől hízik ő, mikor nem iszik, az evésre is vigyáz, pedig folyton éhes; a hosszú combjain hurkák gyűrűznek, a vádlija odavan, hiába kézilabdázott tizenöt évig, hogy harapdálta a vádliját Bálint régen, „istenemre, mint egy balerináé!”, kiáltott, na nem azért, neki már akkor is fárasztó volt az az örökös ágyprogram, amit Bálint rendezett, ma meg már úgy kell neki, mint macskának a fürösztés, de ilyen háj tömeggel mégsem flangálhat a vendégek előtt, így nem lehet reprezentálni, ez a nyomorult mindig hozza a sonkát meg a nyelvet, amióta absztinens, ez a pákosztos gorilla, így aztán ő sem 46
